A terveink között szerepelt, hogy meglátogatjuk a keleti országrész csapatait is. Egy kis, a nagytábort is segítő ajándékkal indultunk a több naposra tervezett útra.
Első utunk Rozsnyó és Barka (az első nagytábor kopjafája!) után Szepsi. Sokat hallottam Beustól erről a városról, ahol született. Na meg Zsuzsa néniről, akit végre megismerhetek, és akiről mindig mint fogalomról hallottam Beustól.
Beszélgetünk a csapat, a város helyzetéről. Megtudjuk, hogy az utolsó üzem is most szűnt meg. Munka egyre kevesebb, van olyan cserkész, akinek a szülei még a tavalyi tábordíjat most is havonta fizeti. Szomorú kép. De ennek ellenére rengeteg a csapatmunka és az ötlet. Már készülnek a húsvéti hűtőmágnesek gipszből.
Tovább folytatjuk utunkat Királyhelmecre. A plébánián már csak a bejáró néni fogad minket, adományunk itt is letesszük a csapatnak. Megnézem a híres hintó és szekér gyűjteményt, amit az atya maga restaurálgat. Na meg a két gyönyörű lovat is megsimogatom. :)
Utunk Lelesz felé visz, ahol már Ingrid fogad minket. Megtudjuk, hogy a csapat épp a napokban kapott egy házat csapatotthonnak, no meg némi "segítséget", hogy tatarozza. :) Beszélgetünk még a családdal, és sok jó dolgot hallunk a csapat felől. Megtudjuk, hogy a polgármester is vár minket az új, Makovecz tervezésű hivatalába. Gyönyörű lett! Megköszönjük a csapat támogatását, ám ekkor egy váratlan meghívással még vacsorára invitál bennünket. Beszélgetéseinkből megtudtuk, hogy sajnos nagy az elvándorlás. Ez egy módon állítható meg, ha munkahely kerül a faluba, meg hogyha felmegy a telek ára és "nem szaporodnak a faluban az ingyenélő tolvaj és dologtalan emberek". De ez általános Kelet-Szlovákiában. A polgármesternek nagy tervei vannak. Mint aztán később elmondja, ami a beszélgetések alatt nem derült ki, ő szlovák nemzetiségű, aki ismeri a lakosok minden típusát. A "fehér", a "fekete" , a dologtalan embereket és a dolgozó embereket egyaránt. Van jó pár cigány a faluban, aki nagyon jol dolgozik és ért a szakmájához. A dolgozó tisztességes munkásokért, így őértük is foggal-körömmel ragaszkodik, hogy a faluban megtartsa őket.
Nagyon tartalmas volt ez a néhány nap! Azáltal, hogy beszélgettünk emberekkel, rengeteget gazdagodtunk és rengeteg érdekes emberrel ismerkedtem meg.
Hazafele menet szállásunkra még megköszöntöttem nagymamám is, mert Magyarországon keresztül rövidebb volt az út és így telefonon magyar térerőt kaptam. Hát a gondviselés itt is velem volt, hogy pont a szülinapján, ha néhány órára is, de átlépem a határt. Nagyon örült a külföldön levő unokájától a megköszöntésnek. :)
