Október 4-8. Újtátrafüred
Élményekkel tele, de félelemmel is indultam az EVS vagy magyarul FLP helyi első felkészítőjére. A félelem abból fakadt, hogy az EVS nyelve egyre gyakrabban az ifjusági nemzetközi rendezvényeknek és találkozóknak az angol, s itt a másik az államnyelv, tehát a szlovák, s hát én egyiket sem beszélem vagy legalábbis kis mértékben. A másik félelmem és kissé előítéletem a magyarországi Hollókőn tartott felkészítőből fakadt, amin a szervezők egyáltalán nem voltak a helyzet magaslatán. :(
A félelmem alaptalan volt, mivel a két vezetőnk, Martina és Miro nagyon segítőkész volt, és tényleg azt figyelték, hogy jól érezzük magunkat, emellett sokat tanuljunk és megismerjük egymást.
A másik, ami nagy örömem volt a kezdeteknél, hogy két magyar nemzetiségű lány is volt a csoportban, akik Vajdaságból érkeztek. Az egyikük nagyon jól tudott angolul, míg a másik csak tanulta az angolt. Volt a csoportban még három német lány és egy osztrák fiú is, akik szívesen forditottak németre. :) Ja és ne feledkezzek meg Miróról, aki szlovák létére nagyon jól beszélte a magyart.
Itt kell kiemelnem a színvonalat. Minősítve, hogy volt a csoportban egy honduraszi lány is, aki csak spanyolul tudott, viszont mindkét trénerünk, s rajtuk kívül még két önkéntes társunk is beszélte a nyelvét és mindent forditottak neki és bevonták minden feladatba, így ő is szemmel láthatóan jol érezte magát a nyelvi nehézségek közt is. :)
Az első este egymás megismerése volt a feladat, aztán volt Szlovákia ismereti verseny is. Hát földrajzi ismereteim hiányosak még, mert nem tudtam melyik a legnagyobb vár és melyik a legnagyobb folyó... :( de híres embert sem ismertem... :(
Voltak "Energiser" játékok a szünetekben, amit hol a szevezőink, hol az önkéntesek dobtak be. :)
Aztán volt szlovák nyelvlecke... Mindenki törte a nyelvét, olyan volt, mintha én akarnám megtanítani a répa-retek-mogyorót... voltak erre nyelvi játékok, aminek a versikéjét közben fel-fel emlegetjük most is... :)
Az első nap esett, de ez mit sem zavarta a programot. Külön termünk volt és a hotelben különös látványt nyújtott a soknyelvű önkéntesek hada, akik a szabad étteremben kártyáztak vagy éppen lettül, lengyelül vagy mást ne mondjak, magyarul tanult.
Az egyik lett leány nagy meglepetésünkre elég sok szót, mondatot és káromkodást, csúnya beszédet tudott és értett magyarul. Sajnos nem tudom, mikor érjük azt el, hogy ne ilyen dolgokat tanítson a magyar ember idegen barátaival, akik pedig baromira büszkék tudásukra... Csak ilyen kultúrát tudunk eladni???!!!??? :(
Másnap az eső utáni verőfényes napra ébredtünk, majd reggeli után irány a Tátra! Hát gyönyörű a kilátás és a táj is. Útközben sokat beszélgetem Dórával, vajdasági új barátommal. :)
Sok élményem volt itt, de akkor ezt a blog fejezetet csak írhatnám és írhatnám... Amikor egyszercsak vége lett a felkészítőnek, még együtt kisvasutaztunk Poprádig, onnan rohanás a csatlakozásra... Hát épp hogy csak elértük, még a jegyet is a vonaton váltottuk meg. Még néhányan Pozsonyig együtt utaztunk, aztán búcsúztunk is. Társaim mondták, ha arra járok, akkor feltétlenül szóljak!
Aztán haza Dunaszerdahelyre. Hát rég vonatoztam ennyit... :)
A következő felkészítő/értékelő találkozás februárban lesz. Már nagyon várom, hogy újra láthassam új barátaim! :)
