Az első kiutazás utáni képzésen egy levelet kellett írnunk saját magunknak. Hogy az emberi terveket Isten mennyire át tudja írni, arra szolgáljon itt e levél önálló blogbejegyzésként, hogy mit is gondoltam én 2010. október elején:
Kedves Levél Olvasó!
Valószínű ezt a levelet azért írom, mert vissza fogják adni a féléves képzésnél. Valószínü hülyeségeket írok, mert úgysem úgy lesz, amit most gondolok. Sok munka van a Szövetségnél, amiben sok társ segítsége kell, meg idő meg pénz. Mindenesetre megpróbálom előkészíteni a következő önkéntes helyét, aki valóban tud dolgozni majd, afféle ház alapozást csinálni. Sok minden tervvel indultam ide, de látom nem ezzel segítek. A rendhez több kell. Ami biztos, rengeteg új barátot találok, mint Orsi Erdélyben vagy itt a képzésen Dóra (Vajdaságból). Szeretnék szlovákul is jobban tudni, hogy a képzésen aktívabb tudjak lenni. Szeretnék minden csapattal megismerkedni, ami a Felvidéken dolgozik. Remélem látóköröm is szélesedik, és új kapcsolatok épülnek. Szeretném a gyakornoki helyemmel (Ausztria) is erősíteni a kapcsolatot, és új nemzetközi kapcsolatokat is kiépíteni. Rendet szeretnék sok helyen a Székházban, hogy még átláthatóbb legyen a munka. Rendet akarok a pincében. :) Szeretném Barátnőmet segíteni a tanulásban és nem elveszíteni az egy év alatt. Sok minden jár az eszembe, vajon mi lehet otthon Szüleimmel, testvéreimmel. Ha vége az egy évnek, más világba megyek majd vissza, ha egyáltalán Isten útja oda visz vissza és nem máshová. Nem vagyok jóstehetség. Célokkal jöttem ide. Azt is érzem, más lesz, mint amit elképzeltem és eltelt egy hónap. Nem tűzök ki nagy célokat, dolgozni akarok, ahogy Isten és erőm engedi. Meglátni a minden nap feladatát. Sokat szeretnék mosolyogva dolgozni. :) Hasznos akarok lenni. :) Minden nap úgy felkelni és feküdni, hogy hasznos a nap. :) Szeretném kitalálni, megoldani, hogy hol lesz Szilvivel a közös jövőnk. :) Egy szebb világot magam után hagyni. :)
Köszönöm a képzést! :)
Íródott a Tátrában, 2010. október havának első csütörtök estéjén
Tamás :)
