Kismedve újabb ötlete, hogy írjam le, milyen körülmények között lakom, és hogy hogyan telnek a napjaim, ha épp nem a feladataimmal vagyok elfoglalva. :)
...........
Az önkéntes szobám:
Hát ne gyere be, mert egy agglegény lakásába találod magad... Még minden kezdetleges, de úgy érkeztem ide, mint az első fecske és telepes, hogy előkészítsem a helyet következő önkéntes(ek)nek. :) Néhány szekrény és egy ágy, illetve abból három várt itt, amikor ide érkeztem... :)
Az üres kopár szobát lassan kezdem belakni. Kaptam egy asztalt, amire összeraktam a számítógépem. Megszereltem a "francia ágyat" (kihúzható ülőgarnitúra), is ami javításra várt. Ez azóta a Vendégszoba új része lett, így nálam még nagyobb hely lett. Most kaptunk ígéretet néhány adomány butorra, amit nemsokára megnézük, hogy melyik lesz jó az önkéntes, s melyik a vendég szobába. :)
Szeretném ittlétem alatt otthonossá berendezni a szobát, úgy hogy a későbbiekben akár két önkéntes is helyet kaphasson itt praktikusan, de ugyanakor mindenkinek a saját privát területét is kialakitva. Gondolva arra is, hogy itt bizony az önkéntes egy évig lakik és él, márpedig ehhez nyári és téli ruha is kell, s ezekhez meg rakodóhely.
A szoba amugy praktikusan a munkahellyel, a vizes blokkal és a konyhával egy szinten, Dunaszerdahely kellős közepén található meg, tehát jól megközelíthető minden. :)
Egy kihivásnak találtam azt, hogy itt megpróbálom előkészíteni a munkahelyét a következő önkénteseknek, valamint az olyan cserkészeknek, akik szabadidejükben szivesen bejönnek segíteni, ezért rengeteg feladat van a székház körül. Továbbá azok a dolgok is, amik régóta elmaradtak - pl. villanyégő csere, zár javítások, kulcs másolás. Tehát van mit és ha véletlenül nincs, akor egy papírral és tollal csak körbejárom az épületet a pincétől a padlásig, s amit összeírtam, megbeszélem Kismedvével, és máris van egy adag teendő. És ha végképp nincs, akkor jön ez a blog. :)
Vannak napok, amikor nem akaródzik dolgozni, ekkor jönnek a hobbik meg a bélyeg vágás a missziónak. Nemrég egy egész hétvégét ültem a net előtt és népmeséket néztem, közben meg bélyegeket vagdostam ki borítékokból.
Munkám amúgy sokrétű, néha irattárat rendezek a pincében, néha Cserkész újságot csomagolok és adok postára a többiekkel. Úgyhogy, ha neked is jár a Cserkész (miért is ne járna!), akkor azt lehet, hogy pont én dugtam boritékba, pont neked! Ha meg nem jár, akkor csak fizess elő rá, mert nagyon sok jo dolgot olvashatsz Bodzi (Bodzás Gergely segédtiszt, szintén abszolvens gyakornok) főszerkesztő jóvoltából. :)
Aztán a sokrétűséghez hozzátartozik az is, amikor sok óra ülés és kilométer után megérkezünk egy-egy településre és rendezvényen, pl. konferencián segédkezem. :)
Szürke napjaim egy színfoltja az is, amikor szlovákul tanulok, de erről később... :)
Aztán mit csinálok, amikor nem a (kapott, ill. önként vállalt) munkám végzem? Hát egy csomó minden felgyűlt az elmúlt évek alatt - iskolai anyagaim meg a munkáim során a régi kerttervek, meg promóciós anyagok, táblázatok, amiket rendszereznem kell... Vagy épp most kaptam egy siketeknek készült tankönyvet, amit másolok és magyarra forditok...
Szóval mindennapjaim gyorsan telnek és mindig van mit csinálnom. Ezáltal úgy ment el a három hónap, mintha szárnya lett volna.
