Még csapatvezető koromban sokat hallottam a Táborkeresztről, de ezek alapján mindig olyan fanatikus, s ezzel együtt ellenszenvet tápláló csoportnak tűnt a cserkészeten belül....
Mindig voltak olyan meghirdetések, amelyek kötelezővé akarták tenni minden csapatban a Táborkereszt összekötők meglétét és jelenlétét bizonyos alkalmakon, aki meg volt ilyen rendezvényükön, az sokalta az ottani vallásos törekvéseket, még akkor is, ha az rendes templomba járó volt is...
Ezzel nem azt akarom írni, hogy nem kell a hit és a vallás a cserkészetben, nem, sőt nélkülözhetelen, de kell valamilyen helyes egyensúly, valamint az a korosztálynak megfelelő legyen, ugyanakkor nem kis figyelmet fordítva a vallási sokszínűségre és az egyetemességre (ökumené).
Sajnos még a mai napig a legtöbb pap számára nem tiszta, hogy a Cserkészet nem hittan csoport, de még azt sem mondanám, hogy a templomi közösséget helyettesítő kiszolgáló egység, aki bármikor, minden egyházi rendezvényre ugráltatható...
Szóval így, ilyen előítéletekkel indultam el arra a meghirdetett napra Ajpek Gabriellával, a dunaszerdahelyi cserkészparancsnokkal és Kismedvével, amelynek programja nagyon érdekes volt, az eddigiektől eltérő. Egy kis buszkirándulással egybekötött előadások voltak nemes cserkészekről, akik valamilyen módon Krisztust is szolgálták. Több előadás hangzott el katolikus, evangélikus és református cserkészelődeinkről.
Útközben megnéztük még a gödöllői cserkész könyvtárat, a cserkészkiállítást, Teleki Pál sírját és a Mária Besnyöi templomot és ime a meghivo egy része a programokkal:
cserkész fenntartó testületei‚ valamint a magyarországi cserkészkerületek vezetői részére a
2010. november 10-én, szerdán 9:30-tól 15:30-ig
09:45 Beszállás a külön-buszba
