Havas tájakon visz a busz, meg-megállva kisebb-nagyobb településeken. Figyelem, hogy hol van a szlovák településtábla mellett magyar is. Gyönyörű a vidék. Valamikor ez is Magyarországhoz tartozott és a táblák is azt mutatják, laknak még magyarok ezen a vidéken.
Kassa felé...
2011.02.08. 18:55 Tamás Kukor
Egyszer csak befutunk egy városba, már majdnem kezdtem elaludni, amikor sofőrünk letessékel mindenkit a buszról. Pihenő, ahogy értem a szlovákból kihámozva, de azért felhívom Kismedvét is a biztonság kedvéért.
Háromnegyed óra várakozás, álmos vagyok és próbálok ébren maradni. A várótermi presszóban kérek egy kávét.
Útnak indulunk, újra haza gondolok, vajon mi lehet otthon. Távoli emlékek futnak át fejembe és ezek az emlékek a karácsonyi otthonlétem óta felváltották a terveket, az álmokat.
Már épp belemerülök gondolataimba, amikor a busz ismét megáll és két ismerős arc száll fel a buszra: Anita és Dóra Vajdaságból. Ők is a képzésre jönnek, csak az egyik önkéntes lányhoz mennek előző este. Én Krisztiánékhoz tartok. Sokat nem tudok róla, csak azt, hogy Zachar Pali melegen ajánlotta ipolysági cserkésztestvérét. Rozsnyót elhagyva már gyorsan beérünk a pályaudvarra, búcsút veszek utastársaimtól és az aulába tartok.
Nem sokkal ezután megérkezik Krisztián és Livi. Jegyet váltunk és felszállunk a buszra. Kényelmes a lakás és királyhoz illő a fogadtatás. Lassan megismerem vendéglátóimat, beszélgetek velük terveikről, cserkészetről, kémiáról, lovakról.
Másnap késő reggel kelek, a reggelim tálalva. Livi dolgozni megy, Krisztián meg elkíséri. Aztán meg elintéz ezt-azt a városban. Visszatérve délelőtt beszélgetünk még erről-arról, de az ebédet követően útnak indulunk. A buszmegállóban már gyűlnek az önkéntes társaim. Elbúcsúzom házigazdáimtól, azzal hogy még találkozunk, s már csatlakozom is a többiekhez.
Hosszú szerpentin visz fel a havas Epres-tetőre (Jahodnára), ez egy síparadicsom Kassa mellett (Majd egy másik fejezetben szeretném megosztani első síelési tapasztalataimat, így erre most nem is fecsérlem a szót.).
Martina és Miro már várnak minket. Szobát foglalunk és elhelyezkedünk. Elkezdődik a képzés, amiről a következő fejezetben szeretnék írni.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://onkentesmunkadunaszerdahely.blog.hu/api/trackback/id/tr382627614
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.