"Cserkész Fitnesz" fogalmazott később Bodzi egy cikkében, amely az akcióról szólt. :)
(itt olvashatod és fényképeket is találsz: http://www.szmcs.sk/hirek/cserkesz-fitness)
Egy viccből feltett kérdéssel indult az egész, meg azzal, hogy elkezdték a közeli Jednota és kultúrház előtt felbontani a térkövet, ill. átépíteni a teret. Azt kérdeztem Marika nénitől, hogy nem lehet e ebből a kőből áthozni és rendbehozni a sáros, kihasználatlan udvart.
Ezt viccből mondtam, de ő már vette a telefont, hármat telefonált és mondta, hogy a kérdés jó és nem lehetlen. Újabb telefonok, amiből aztán kiderült, hogy a szomszédba bontott kő nem ugrik olyan hamar át az udvarunkra. Nagyon sok dolgot kellett hozzá egyeztetni, engedélyt kellett kérni a polgármestertől, a telephely kinyitása csak hétköznap lehetett, aztán fuvaros is kellett megfelelő méretű autóval, méricskélés, számolgatás... Na meg emberek, legalább 10-15 fiú mert 100m2 térkövet kellett megmozgatni.
Ennek összehangolása nem is olyan egyszerű. Már-már lemondtunk a szervezésről és az ingyen kőről (aminek értéke 3300 Euró), amikor betoppant Gergő (Bugár Gergely, a dunaszerdahelyi csapat egyik vezetője) és mondta, hogy szerinte lehetne 17-én, mert az állami ünnep és többen ráérnének.
Telefon ide, telefon oda, imádság a fentieknek, hogy legyen jó idő és vártuk a napot, amit nem akartunk elkiabálni, hogy meglesz. Elindultunk páran és a friss lendületbe fel is raktunk egy kocsit. Mire megérkezett a többi ember is, akkorra már parkoltunk be a székház kapuja mellé. Sajnos félre informáltak, mert a kapun nem fért át a kocsi, így le kellett rakni, aztán meg be a helyére, ahol tavaszig várja a végső helyére a lerakást.
A harmadik autó délig be is ért, de erre már éhesek is voltunk, meg a lendület is fogytán volt, de azért egymást lelkesítve leraktuk azt is. A negyedik autonál egyre nehezebb volt minden kő. Azon voltunk, hogy csak lerakni a kapun belül, de aztán mikor az autó elment, nekilátott a csapat és lassan ugyan, de fogyni kezdett az útból a kő.
Este még a hulladék fa is eltűnt, s amire szintén nem számitottunk, Kakas, habár derekasan kivette a munkából a részét, Beus kérésére még a faliújságot, a polcot és a szalagfüggönyt is felfúrta. Este nyolckor fáradtan, de boldogan ültünk a vacsoránál. Nekem viszont még hiányzott egy korona a napról. Mivel semmilyen fórumon nem jött hír, telefonáltam és épp akkor lett vége a pécsi TDK helyi fordulójának, amin Kedvesem tovább jutott az országos OTDK bírálatra. :)
Na ennél szebb napot nem is adhatott volna a jó Isten!
