A történetet hol is kezdjem... A gyökerek valahol ott kezdődnek még fiatal frissen végzett segédtiszt koromból, amikor megismerkedtem Kismedvével és egy szép napon vonatra ültem, hogy eljussak Marcelházára... Ez volt az első Felcser (Felvidéki Regöscserkész Találkozó), az első felvidéki cserkészrendezvényem...
Aztán teltek az évek és mint minden jónak, egyszer a Felcsernek is vége szakadt...
Az utolsó, de hát mi lesz helyette... Egy népszerű roverrendezvénnyel kevesebb, amire ha visszagondolok, akkor mindig az elsőn látott rengeteg népviseletbe öltözött leány jelent meg. Meg is kérdeztem akkor Kismedvét, hogy talán kasting volt e itt, hogy ennyi csinos leány van itt... (Azóta már tudom, hogy Magyarország legszebb leányai Felvidéken teremnek!) Az idő haladt, habár a rendezvény népszerűsége töretlen volt és a csinos lányok sem maradtak el, a népviseletet már egyre kevesebben hozták el, sajnos.
Amikor az utolsó Felcseren pakoltam össze a dobozomat, rendezgettem a lószőrt, egy kissé félénk, ám de szemrevaló leány jött oda hozzám - Farkas Márta (Tika).
Elmondta, hogy ő a féli csapatparancsnok és hogy szeretnének egy regös hétvégét szervezni. Valami olyant, mint a Felcser, csak egy kicsit a népi vonalat jobban erősítve, mivel erre sok lehetőség lenne a falujukban. Kérdése, hogy tudnék e segíteni és hogy tartanék e kézműves foglalkozást? Félben.
Természetesen! Ahogy máskor is, neki is azt mondtam, hogyha lesz elég szabim és el tudok szabadulni, akkor természetesen igen. Akkor még nem tudtam, hogy akkor már itt dolgozom majd a Szövetségnél. :)
Aztán eltelt egy év és megkaptam a felkérő e-mailt, meg hozzá az üdvözlő szavakat, hogy megkezdtem önkéntes munkámat itt Dunaszerdahelyen. Természetesen egyeztetés után igent mondtam a felkérésnek. :)
Ez a kézműves hétvége most egy kicsit másképp kezdődött, mint a többi tábor vagy hétvége, ahol kipofoztam egy kicsit a mintakészletet, aztán útra keltem. Most mint önkéntest hosszú lista várt: szövetségi zászló, papírok, listák, fénymásolás, előkészítés.
Aztán megérkezett asztalos barátom, Tomi is Szombathelyről és nemsokára befutott két dunaszerdahelyi cserkész útitársunk is, tehát mehetünk Félbe.
Az ajtóban összefutottunk Tikával, aki már fáradtan üdvözölt minket. Látszott rajta, hogy egy hete nem aludt szinte semmit. Regisztráltunk a viseletben öltözött szervező lányoknál, elfoglaltuk szállásunk a tornaterembe, aztán irány a megnyitó.
Este egy jó táncházon vettünk részt. Már rég táncoltam ilyen jót, meg már a lépések is berozsdásodtak, hát ideje volt feleleveníteni őket. Másnap aztán munkához láttam, sok látogató volt asztalomnál, jó volt találkozni régi barátaimmal is. :)
Ebédkor újra üdvözölhetem kézműves barátaimat, sztoriztunk egy jót meg pihentünk, aztán még megnéztük a tyúkfuttatást is. A délután hasonlóan lelkes cserkészek társaságában telt, készültek a szebbnél szebb gyűrűk. Este lakodalomba illő vacsora várt minket és megint egy jó táncház teaházzal. Másnap pakolás, mise, beszélgetés, aztán irány Dunaszerdahely.
Örülök, hogy ilyen nagy nívóban művelik a hagyományápolást itt Felvidéken, és itt is köszönöm Tikának meg a féli csapatnak, hogy megszervezte a Felcser méltó utodát! Őszintén remélem, ez a hagyomány sohasem kopik ki a SZMCS eseménynaptárából!
Bővebben és képeket itt láthatsz még. :)
