Ádvent van, azaz készülődés Jézus születésére.
Már-már úgy tűnt, hogy a sok munka közepette nem jutok el Marcelházára, pedig valahol szívem csücske ez a kis település. Talán azért is, mert ennek a településnek is köszönhető, hogy most itt vagyok.
Meg hogy múlhatna el ez az év egy jó marcelházi cserkészrendezvény nélkül?!
Pénteken még a maradék munkát intéztük, aztán készítettem össze a pakkomat, amikor...
Telefon hivást kaptam: "Elindultál már Dunaszerdahelyről?" -kérdezte Angi, a marcelházi csapatparancsnok. "Nemsokára indulok. Miért?" "Most kaptam egy levelet a nővérektől, nyomtatni kellene vagy 35 db-t a küldöttekből." "Ok, de akkor csúszom a kezdésről..."
Na de, akkor nézzük azt a próbanyomatot: néhány sor szines, gyors fejtörés, némi alakítás és máris Nyomtatás! Hurrá! De azért a kb. 350 oldal lehúzásához idő kell... :(
Összecsomagolok, elrendezek ezt-azt, s mivel még a nyomtató dolgozik, kiugrom kerékért a vendégágy javításához. Mire visszaérek, már nincs sok a nyomtatásból... Pakolás, indulás... Nagymegyeren Tomitol kapok karácsonyra egy madáretetőt a csapat által készítettekből. :) Komáromban felveszem még Ildikót, aztán irány Marcelháza.
Pontosan érkezünk, pedig azt hittem, elkések!
Kezdődjön a lelki feltöltődés. Az első út a megnyitót követően a református templom, ahol a lelkész köszöntője után a komáromi református ifi színjátszó csoport színdarabját nézhettük meg: Mennyei jelenet volt! kettős értelemben is... :)
Aztán vissza a kultúrházba, itt némi ismerkedés után megtudom ez egyik helybéli leányról, hogy öten vannak testvérek és ez megerösített abban, hogy a nagy család jó és a legjobb gyermekszám az öt+!!! Na nekem már jól kezdődik, mert ha a jó Isten is engedi, én is nagycsaládot szeretnék! :)
Aztán sorsolás után vetélkedő. Balázsról kiderül, hogy az egyetemen teológiát hallgatott, ahogy én is. Az ellenfél csapatában viszont ott a két nővér. Bevállaltuk! A többiek is erősítik a jó kis csapatot. Hát nem hétköznapi kérdések jönnek elő. Néha szavazásra dobjuk a kérdést, néha meg kieséses alapon tippelünk. (Mint az utolsó nap kiderült, a sokak tippje, miszerint a nővérek csapata nyert, nem jött be. Mi nyertünk!)
A másnap reggel zsolozsmával indult, utána reggeli. A FIRESZ is segített a szervezésbe, nagyon jó volt végigmenni az imasátrukon.
A nap az Irgalmas szamaritánus történetének jegyében telt, jó kis elmélkedésekkel. Feladat volt lerajzolni a otthont és a házat, hát nagyon érdekes kontraszt volt a családi asztal és a csillagvizsgáló között. Aztán megint egy kis megerősítés a terveim megvalósításához, ez Nick története:
Még segítettem mosogatni meg pakolni, aztán irány Komárom Moncsival meg Ildikóval. Ott még bedobtunk egy kidobott ablakot a kocsiba a kupacból, jó lesz az üvege javítani Dunaszerdahelyen.
Este értem a szállásra. Még pakoltam egy kicsit, aztán gyorsan elaludtam, mert bár pihenni mentem Marcelházára, de a legkevesebbet aludni tudtam. :)
Két dolog, amit le kell még irnom: először is, ha még nem voltál SZMCS lelkigyakorlaton, jövőre menj el rá, nagyon jó!
A másik: Életembe először voltam olyan ökumenikus cserkészrendezvényen, ami jól szervezett volt, és nem volt benne semilyen széthúzás, ami máskor katolikus részről szokott megjelenni. Gyönyörűen megfért és kiegészítette egymást a sokszínűség! :)
