Aznap nagyon korán keltünk, hogy időben érkezzünk meg Csobánkára a cserkészparkba. Álmos cserkészek szálltak be Nagymegyeren is az autóba, el-el aludva az odaúton. Délelőtt 10 órai kezdettel volt meghirdetve a program, hát próbáltunk pontosan érkezni. A kiírás szerint szálláselfoglalás után déli ebéddel várnak minket, úgyhogy nem készítettünk uticsomagunkba semmi harapnivalót, csak némi itókát a hosszú útra.
Magyar-Magyar téli tábor elnevezésű cserkésztalálkozóra jöttünk különböző cserkészparkokból, csapatokból. Párhuzamosan ezzel a rendezvénnyel ugyanitt folyt a Disznótour is, a csobánkai cserkészpark és a regös cserkésztestvéreink szervezésében.
Odaérkezésünkkor sajnos (Magyarországon nem először) a szervezetlenség nyomait tapasztaltuk. Elhelyezkedtünk szállásunkon, aztán az ebéd felől érdeklődtünk, amiből az lett, hogy a házigazdasszonyunkal együtt elmentünk a közeli hipermarketbe alapanyagért. Két óra csúszással, pontban kettőkor tálalták a finom frissen sült lángoskenyeret hagymával, szalonnával. A következö program Esztergomban városnézés lett volna, de már nem volt értelme elindulni, mert már minden zárás előtt volt a kései ebéd miatt. Ezért romvárnézőre indultunk Solymárra.
Hazatérve már gyülekeztek a régi regös ismerőseim, akiknek sokat köszönhetek, többek közt hogy továbbtanultam és elindultam annak idején sokfele a világban.
Még egy utam volt aznap este a Metro hipermarketbe, mivel a disznótour alapanyagai is még megvétel előtt álltak, s nem volt más autóval. Közben a Disznók is megjöttek, amik újabb felvidéki segítséggel vándoroltak az esti szállásukra. Másnap reggel még néhányan a közülünk besegítettünk a disznók leölésénél, de aztán mivel láttuk, hogy a városban felnőtt emberek sosem tanulják meg a fortélyokat, ha nem hagyjuk őket érvényesülni.
Rögtön láttuk, hogy az általunk megszokott évi disznóvágáshoz képest ez a városi módszer kicsit más lesz, de rögtön láttuk azt is, hogy az eltervezett ebéd is késik.
Térkép felett megláttuk rögtön azt is, hogy az út, amit beterveztek nekünk, az nem hogy félnapos, de nyáridőben is legalább egésznapos túra... Rövidebb útvonaltervezés, gyors és kevés ebéd a reggeli maradékából Laci bának köszönhetően, aztán útnak indultunk a parkolóból (amiről később az is kiderült sajnos, hogy fizetős) fel Dobogókő, majd le a Rám-szakadékba. Gyönyörű, ám embert próbáló út. A jégcsapok, a jeges sziklák, befagyott lépcsők gyönyörű természeti jelenségek. Egyszer nyár időben is megnézem majd. Sötét volt, mire a parkolóba értünk. A szálláson jólesett a zuhany meg az ebéd maradék.
Este még Vadmaccsal felmentem a Táncházba, meg néhány ismerőssel találkozni. Jó volt látni, hogy kezdő regöscserkész korom kiscserkész altábora hogy ropja immáron felnőtt cserkészként. Igen, jópár év eltelt a kosdi tábor óta...
Másnap életem talán legrövidebb szentmiséjén vettem részt. Sajnos regös cserkész testvéreink kihagyták ezt a pontot, valószínű ők az esti misére járnak. A reggelit követően irány Esztergom, a vár és a Bazilika nézése, aztán irány haza Dunaszerdahelyre.
Nagyon jó volt a nagymegyeri csapattal együtt spontán programon résztvenni. :)
