Hol is fogjak hozzá, hisz szavakba nem lehet önteni azt az élményt, amit az első síelési tapasztalatok nyújtottak.
Rég írtam már blogot, ez is a síelés egyik következménye, mert jól megfáztam és két napig feküdtem amiatt. A képzést mint írtam, előző blogbejegyzéseimben, az Eprestetőn, egy síparadicsomban tartották.
A szabadprogram keretében némi anyagi ráfordítással több dolgot is ki lehetett próbálni. Lehetett úszni meg szaunázni, aztán városban sétát tenni, korcsolyázni, meg síelni, snobordozni.
Gyors számvetés. Úszni otthon is tudok, már próbáltam is, a városba a kassai cserkésztestvéreim kísérnek körül a hétvégén, megmutatva annak magyar vonatkozásait. Korcsolyapálya is van otthon és a síelést meg úgy is ki akartam próbálni.
Néhányan a snobordot választották, de mivel sosem siklottam, ezért biztosabbnak láttam azt, hogyha szabadon van a két lábam és van nálam két síbot is. A kölcsönzőben először felmértem ki, mit és hogyan kölcsönöz. Aztán kérdeztem, hogy tudnak e németül... Tudtak nagy megkönnyebbülésemre.
Elmagyaráztam hogy először siklok és hogy nem tudom mi kell. Segítsen meg azt is kérdeztem, hogy van e valami lankásabb rész..
Nagyon segítőkészek voltak. Megkérdezték a cipőméretemet, a súlyomat, meg a magasságomat. Az első cipő szorított, a második jó volt. Csatok igazítása, ez megvan. A tartózkodási engedély leadása után elindultunk a pályára. Egy-két fénykép, hogy még a törések és kórház előtt mégsem találomra kelljen minket összerakni, aztán afféle terminátorléptekbe indultam neki a nehéz bakancsban. :)
Martina megmutatta, hogy hogy is kell fékezni, megállni úgy, hogy a talpakat egymás felé közelítsem az orruknál, aztán elindult siklani, azt mondva: próbálkozzak.
Az első a léc felcsatolása volt, ebbe is nagy segítségeket kaptam. Az első még könnyen ment, de mikor a második is a helyére pattant, akkor kezdtem hátra fele csúszni. :) Ajaj, ennek a fele sem tréfa! Megállni sem egyszerű. :) Na huh, most már egyenesen állok! Elkezdhetek óvatosan előre csúszni, úgy átlósan. Aztán egyre csak gyorsult... Most hogy állok meg??? Aztán elkezdtem összetolni a léceket, de nem volt egyszerű. Aztán úgy döntöttem, egy kanyart veszek, ez talán lassít, de végül a seggre ülés állított meg. :) :) :) Na, de álljunk csak fel! Hó-rukk! De nem megy. Újra a havon, aztán még egyszer, még egyszer és végül siker! Mint aki sokat ivott, kb. olyan volt a mozdulatsor...
Kezdjük elölről: megállás, siklás, puff. Martina és a többiek meg már aggódtak, hogy túl sokat vagyok egy helyben. Pedig nagy élmény volt, mint kiskoromba, mikor járni kezdtem. :) Aztán, mivel megvetették a sífelvonó kártyát, hát próbáljuk azt is ki! Nem volt egyszerű, ahogy vontatott a havon. A hegytetőn újabb esés. Leszálláskor... :) Na, mint később megtudtam, ezt nem kellett volna megváltani...
Az élményeken túl este vettem észre azt a fájó zöld foltot is, amit a meghűléssel össze szedtem. Rájöttem, miért is szeretik sokan ezt a téli sportot. :) De azért egy kicsit siklani is megtanultam. :)
