Már éppen kezdtem kilábalni a síelési mellékhatásokból, már készülhettünk is a tiszti konferenciára.
Beszámolók, szavazólapok, értékelések... Megérkezik a cserkészújság, annak csomagolása. Rengeteg a munka és akkor még itt vannak azok a dolgok is, amik felgyülemledtek a székházban, és Palástra szállítandók. Aztán a rendezvényre nagy bevásárlás a városszéli üzletben... Mivel költözik az egész iroda, sőt még a cserkészbolt is kivonul, hát van mit rakni az autókba. A tervek szerint még Nagymegyeren felveszünk két szekrényt, de ez időhiány miatt akkor elmarad...
Megérkezünk, kipakolunk és én meg nekilátok a cipőtartó szekrények újrapolcozásának. Utána a konyhára megyek és eligazítom az oda berakott dolgokat... Közben egyre több ismerős jön és talál meg a konyhán. Kérdezgetik, hogy mi van velem, hogy telnek napjaim...
Az ötven ember ellátása és a program idejének pontos tartása nem sok időt hagy arra, hogy belehallgassak a konferenciába. Igaz, az előkészítésnél már sok mindent végignéztem, hogy miről is lesz szó. Lényegében ahogy láttam, arról amiben nap mint nap benne élek.
Este 11-kor nagy diskurzus a folyosón: "Én most bemegyek, és beviszem a pénztárgépet... én utána bemegyek, megigazítom az ágyat és kihozom az újságot... én meg..."
Rákérdezek a Központi Iroda női dolgozóitól, hogy mi a baj, mire megtudom, hogy este van és lefeküdnének, de a Kacza meg a Zoli a szobába dolgozik... Elfutott a méreg. Ezek szerint sosem esik le a nőknek, hogy célozgatással egy férfi sosem jön rá, hogy mit akar egy nő?!? Meg minek ekkora feneket keríteni ennek az egésznek? Szóból ért a férfi! Bemegyek a szobába, elmondom mi a helyzet és öt perc múlva szabad a szoba. Hogy minek ehhez célozgatni? Így éjfélkor sem feküdtek volna le... Megint tanultam valamit. A nők sosem értik meg, hogy célozgatva egy férfi nem jön rá sosem vagy csak későn, hogy mit is akar(t)... :)
Másnap az időelcsúszások miatt estébe húzódik az FLP előadásunk Kismedvével. Repkednek a kérdések, nagy az érdeklődés és jó a visszhangja az előadásnak...
Vasárnap lemegy a rendezvény, szentmise után mindenki hazaindul. Mi összerakodunk, mert sok a csomag és Nagymegyeren van még két szekrény... Ha jól fordulunk, akkor még estig visszaérhetünk. Közben a Paláston maradottak sem unatkoznak, leltároznak gőzerővel... Hosszú és kalandos utunk volt oda és vissza is, de mivel úgy döntöttünk, hogy a konferencia után maradunk egy napot karbantartani és leltározni, ez volt a leginkább időtakarékos megoldás...
(Február 11-13.)
