Sok-sok éve már, hogy hívtak Nagymegyerre Húsvéti ünnepváró napokra kézműves foglalkozást tartani, de mivel nálunk az munkanap, sajnos sosem értem oda.
Most, már hogy itt önkénteskedtem Szlovákiában, s a munkanapomon a főnököm elengedett, így én is be tudtam kapcsolódni. Összepakoltam hát táskám, hogy a cserkészakció után már hazafele veszem az irányt az ünnepekre. De ne szaladjunk ennyire előre. Kiscsibék, nyuszik, matracok, játékok és sorra érkeznek a régi ismerősök, kézműves társak. Rendezgetjük a termet, hogy mindenkinek megfelelő legyen a program, a legapróbb gyermektől az őket elkísérő szülőig. Kipakoltam én is a kézműves portékáim: lószőrt, mintákat, kaptafákat, tűket, gyöngyöket.
Csakhamar meg is telt a kultúrház. Észre sem vettük, hogy repül az idő, csak mikor Tomi szólt, hogy ideje ebédelnünk, néztünk csak óránkra, hogy mennyi is már az idő.
Átsétáltunk a közeli falatozóba, ahol jól megtejfölözött-sajtozott lángosokat kaptunk. Végre akadt egy kis szusszanásnyi idő beszélgetni is kézműves társaimmal, akik Zsókával érkeztek és néprajzot tanulnak.
Ebéd után még visszamentünk egy kicsit dolgozni, aztán segítettünk a helyi cserkészeknek elpakolni. Ezután útnak indultam hazafele szüleimet meglátogatni.
2011. április 21.
