SZMCS FLP önkéntes munka, Dunaszerdahely

Van egy érzésem, hogy Bi-Pi szelleme kísér bennünket, ha központi szövetségi rendezvényekre útra kelünk az odavezető úton. :)

Ez már a harmadik alkalom hogy odaindultunk Kismedvével, s mindig az odavezető úton esett az eső. Ez így volt Füleken, így volt a métabajnokságon is és így van most is. Ha cserkészrendezvényeken esik, cserkész körökben ezt úgy mondják, az alapíto Bi-Pi látogatja a rendezvényt...

Útközben Komáromban Tominak és Kismedvének még bevásárlás, apró ügyintézés. Nekem pedig szlovák nyelvóra. :) És mivel Bea egy hétig iskolában lesz, jó sok házi feladatot adott... :)

Aztán megérkeztünk az Ivánka-kastélyhoz, amiről már sokat beszélgettünk Kismedvével, hogy mik is a tervei vele. Kérte hogy csináljak skiceket, ha van egy kis szabadidőm. :)

Bementünk a házba, hát nagyon büdös gázszag volt. Kiszellőztetünk, bepakoltunk, majd körbenéztünk. Látszatra semmi gond a konvektorokkal/gamatkákkal. Bezártuk a házat és elmentünk vacsorázni. Visszaérve már vártak minket egypáran. Körbenéztünk újra, csak gázszag, s ennek a fele sem tréfa. Kis keresgélés után rájöttünk, melyik konvektor a hibás. Aztán teafőzés és lassan érkeztek a résztvevők. Egy csoport elvonult megbeszélésre (SZCST ülés), a többiek kötetlen beszélgetésbe kezdtek.

Késő este elkezdődött a cserkész IQ felmérés. Mi a Közpnti Irodából Beus, Kismedve meg én véletlen egybe kerültünk, később csatlakozott Bodor Tibor is Rimaszombatból a csapatunkhoz.

Hogy ne nyerjünk, mert az bundának tűnne, próbáltunk lazán játszani. De hogy a végén hogy nyertünk, azt sokan a mai napig nem értik, pedig egyszerű matematika, mondaná Asztalos Zoli. :)

Másnap bőséges reggelivel indult a napjuk a résztvevőknek, ezzel próbáltuk gördülékennyé tenni a programot.Aztán elkezdödött az első előadás: Cserkészcsapat és egyházközség együttműködése: probléma vagy lehetőség?  Borka Iván atya előadásában. Az atya bemutatta az egyházi ünnepkört, melyet szerves részének tekintett a cserkészév megtervezésekor. Ami nagyon tetszett, az a szerepjáték volt, amiben három cserkész eljátszotta az új plébános szerepét, akik különböző fogadtatású helyekre érkeztek. Nagyon tanulságos volt.

Sajnos csak részben tudtam meghallgatni az előadást, mivel a gördülékenység előrébb volt a feladataim közt, úgyhogy irány az ebéd és annak kitálalása, mert a Testet és Lelket együtt kell táplálni. :)

Ebéd után újabb érdekes téma, na meg hogy némi jó is jusson, négy csinos segitő leány jött mosogatni a konyhára. (Köszönjük a segitséget!)

A Nagytáborunk mely jövő évben nagyszabású rendezvénye lesz Szövetségünknek, Kocur László táborparancsnok tálalásában hallhattuk feladatokkal fűszerezve.

Ezután kis meglepetés a szünetben, a friss pattogatott kukorica és ropogtatni való, a tea és kávé mellé, megfelelő konferencia légkört biztosítva.

Mivel a nagytábor szekció előadás elhúzódott, kis késéssel kezdhette meg a Szövetségi rendezvényeink elöadását Asztalos Zoltán cserkésztestvérünk. A hallgatóság segítségével remek statisztikát csinált a különféle rendezvényekről, ami megmutatta, hogy is áll a Szövetség rendezvények terén.

A vacsora egy óra késéssel került tálalásra, mikorra mindenki nagyon éhes volt már. Utána még másfél órás munka következett, amely mutatja a konferencia színvonalát. Este házimozi keretében megnéztük az előző szövetségi táborok videóit.

Mi Tomival még átnéztünk a szomszédos tornaterembe, ahol 24 órás szablya vívás volt. Reggel az ébresztő óra ellenére elaludtam, és azóta is szégyellem magam, hogy Tomi és Kismedve tálalták a reggelit és nem segíthettem nekik. (Kismedve szerint nincs miért!)

Ezután misén voltunk, majd takarítottunk, felmértük az új szekrények helyét az árajánlathoz, aztán útnak indultunk.

Útközben megálltunk még Szímőn a leendö vízitelepnél, meg a nagymegyeri csapatotthonnál. Dunaszerdahelyen kipakoltunk a Székháznál és miután Szilárd Tomival hazaindult, elkezdtem rendet tenni a visszaszállított holmik közt. Hamar el is aludtam, amikor végeztem.

Meghívó információkkal: http://www.szmcs.sk/rendezveny/2010/cserkeszvezetoi-konferencia-0
Cikk és fényképek a rendezvényről: http://www.szmcs.sk/hirek/tiszti-konferencia-jovobeni-iranyokrol

"Cserkész Fitnesz" fogalmazott később Bodzi egy cikkében, amely az akcióról szólt. :)

(itt olvashatod és fényképeket is találsz: http://www.szmcs.sk/hirek/cserkesz-fitness)

Egy viccből feltett kérdéssel indult az egész, meg azzal, hogy elkezdték a közeli Jednota és kultúrház előtt felbontani a térkövet, ill. átépíteni a teret. Azt kérdeztem Marika nénitől, hogy nem lehet e ebből a kőből áthozni és rendbehozni a sáros, kihasználatlan udvart.

Ezt viccből mondtam, de ő már vette a telefont, hármat telefonált és mondta, hogy a kérdés jó és nem lehetlen. Újabb telefonok, amiből aztán kiderült, hogy a szomszédba bontott kő nem ugrik olyan hamar át az udvarunkra. Nagyon sok dolgot kellett hozzá egyeztetni, engedélyt kellett kérni a polgármestertől, a telephely kinyitása csak hétköznap lehetett, aztán fuvaros is kellett megfelelő méretű autóval, méricskélés, számolgatás... Na meg emberek, legalább 10-15 fiú mert 100m2 térkövet kellett megmozgatni.

Ennek összehangolása nem is olyan egyszerű. Már-már lemondtunk a szervezésről és az ingyen kőről (aminek értéke 3300 Euró), amikor betoppant Gergő (Bugár Gergely, a dunaszerdahelyi csapat egyik vezetője) és mondta, hogy szerinte lehetne 17-én, mert az állami ünnep és többen ráérnének.

Telefon ide, telefon oda, imádság a fentieknek, hogy legyen jó idő és vártuk a napot, amit nem akartunk elkiabálni, hogy meglesz. Elindultunk páran és a friss lendületbe fel is raktunk egy kocsit. Mire megérkezett a többi ember is, akkorra már parkoltunk be a székház kapuja mellé. Sajnos félre informáltak, mert a kapun nem fért át a kocsi, így le kellett rakni, aztán meg be a helyére, ahol tavaszig várja a végső helyére a lerakást.

A harmadik autó délig be is ért, de erre már éhesek is voltunk, meg a lendület is fogytán volt, de azért egymást lelkesítve leraktuk azt is. A negyedik autonál egyre nehezebb volt minden kő. Azon voltunk, hogy csak lerakni a kapun belül, de aztán mikor az autó elment, nekilátott a csapat és lassan ugyan, de fogyni kezdett az útból a kő.

Este még a hulladék fa is eltűnt, s amire szintén nem számitottunk, Kakas, habár derekasan kivette a munkából a részét, Beus kérésére még a faliújságot, a polcot és a szalagfüggönyt is felfúrta. Este nyolckor fáradtan, de boldogan ültünk a vacsoránál. Nekem viszont még hiányzott egy korona a napról. Mivel semmilyen fórumon nem jött hír, telefonáltam és épp akkor lett vége a pécsi TDK helyi fordulójának, amin Kedvesem tovább jutott az országos OTDK bírálatra. :)

Na ennél szebb napot nem is adhatott volna a jó Isten!

A Táborkereszt után a most már otthonomnak is tekinthető révkomáromi csapatotthonba szálltam meg, hogy másnap indulhassunk Nagybányára.

A lengyeleket nagyon hasonló népnek ismertem meg taezéi találkozókon, de azt nem tudtam, hogy a történelem fura ura nekik is adott határon túli Testvéreket, és így még jobban összekötődik a két nemzet sorsa. :(

Nagyon vártam, hogy megismerhessem a lengyel cserkészeket és hogy tanuljak új dolgokat. Elindultunk hát a legrövidebb úton, de mielőtt a határt elértük volna, egy táblát pillantottunk meg. Máriapocs 3 km múzeum. A zarándokhely nagyon közel van és ha már itt vagyunk, tarthatnánk pihenőt ott is! Egy bal kanyar és kis utazás után megpillantottuk a két éve felújított templomot. A felújításról onnan tudtam, hogy amikor azt elkezdték, a híres könnyező Mária képet gyalogos zarándoklat keretében Hajdúdorogra szállították és az épp akkor ott voltam az országos regös táborban, valamint az Új Ember is hirt adott róla.

Gyönyörü görög-katolikus templom fogadott bennünket, amit nagyon szépen megépített udvar foglalt körbe szabadtéri oltárral. A híres zarándokhelyet olyan légkör vette körül, amely megnyugtatta, elcsendesítette és imádságra késztette a megpihenni érkező turistát, zarándokot. A templom belseje a görög stílus minden elemét tartalmazta, többek között gyönyörű ikonokat és festményeket is.Sajnos a felújítás miatt magát a kiállítást még nem rendezték be új helyére, de ez egy újabb okot ad majd a visszatérésre.

Az Isteni gondviselésnek köszönhetően ennél szebben nem is indulhatott volna a hétvégénk! Aztán a felújítás alatti utakon lassú tempóban megérkeztünk Nagybányára, ahol is a legnagyobb magyar központba, a Teleki házban volt a gyülekező. A vacsora után a szállásra mentünk, ahol nem kellett a ringatás, mert hamar elaludtunk.

Másnap a konferencián nagyon sok érdekes dolgot hallhattam a különböző szövetségek képzéseiről. Megismerhetem a lengyel szövetségek munkáját. Nagyon tetszett a lengyel képzésben, hogy előírja bizonyos szinteken az állami papír megszerzését, továbbá az Apa, Anya, Család szerepek hangsúlyozása. Létezik náluk fogyatékos cserkészet, fogyatékos tábor és van is külön irodalmuk erről. Kár, hogy nincs ez meg magyarul vagy angolul. Aztán a képzett is képezhet, ha magasabb szintű ismeretei vannak, mint a többieknek. Nagyon jónak tűnnek a személyre szabott képzések egy-egy ilyen patrónussal.

A két estét és a napi étkezéseket kulturális programok tarkították: az első este a helybéli cserkészek Magyar estje színesítette,  melynek egyik színfoltja Botond népmeséje, melynek eredeti szövegét itt találhatod:

http://macibolt.hu/pag/misimacko.html

A másik este gasztronómiai est volt, mindkét nemzet legfinomabb falatjaival. Még mindig összefut a nyál a számban, ha rá gondolok. :) Az értékelő napon mindenki nagyon jónak értékelte a konferenciát, így jövőre a litvániai lengyel cserkésztestvéreinknél lesz megszervezve a konferencia.

Hazafelé még megnéztünk néhány pravoszláv fatemplomot, köztük a világörökség részeként nyilvántartott legnagyobb fa templomot a maga 75 méter magasságával. Kaptunk is az ajtóban a pópa áldásával szentelt kenyeret. :)

Megálltunk még Koltón is, ahol Petőfi és felesége töltötte a mézesheteit. Este fáradtan értünk vissza Komáromba, de annál több élménnyel. :)

Még csapatvezető koromban sokat hallottam a Táborkeresztről, de ezek alapján mindig olyan fanatikus, s ezzel együtt ellenszenvet tápláló csoportnak tűnt a cserkészeten belül....

Mindig voltak olyan meghirdetések, amelyek kötelezővé akarták tenni minden csapatban a Táborkereszt összekötők meglétét és jelenlétét bizonyos alkalmakon, aki meg volt ilyen rendezvényükön, az sokalta az ottani vallásos törekvéseket, még akkor is, ha az rendes templomba járó volt is...

Ezzel nem azt akarom írni, hogy nem kell a hit és a vallás a cserkészetben, nem, sőt nélkülözhetelen, de kell valamilyen helyes egyensúly, valamint az a korosztálynak megfelelő legyen, ugyanakkor nem kis figyelmet fordítva a vallási sokszínűségre és az egyetemességre (ökumené).

Sajnos még a mai napig a legtöbb pap számára nem tiszta, hogy a Cserkészet nem hittan csoport, de még azt sem mondanám, hogy a templomi közösséget helyettesítő kiszolgáló egység, aki bármikor, minden egyházi rendezvényre ugráltatható...

Szóval így, ilyen előítéletekkel indultam el arra a meghirdetett napra Ajpek Gabriellával, a dunaszerdahelyi cserkészparancsnokkal és Kismedvével, amelynek programja nagyon érdekes volt, az eddigiektől eltérő. Egy kis buszkirándulással egybekötött előadások voltak nemes cserkészekről, akik valamilyen módon Krisztust is szolgálták. Több előadás hangzott el katolikus, evangélikus és református cserkészelődeinkről.

Útközben megnéztük még a gödöllői cserkész könyvtárat, a cserkészkiállítást, Teleki Pál sírját és a Mária Besnyöi templomot és ime a meghivo egy része a programokkal:

Már két hónapja is volt már annak hogy el kellett volna kezdenem szlovákul tanulni.

Most kérdezhetné a kedves Olvasó, hogy minek tanulok ilyen nyelvet, miért nem angolul, ami állítólag "világnyelv" (zárojelben jegyzem meg, hogy ma a világnyelv a kínai...).

Szóval minek olyan nyelv, főleg olyan néptől, aki a "sajtó és média szerint" ki nem állhat bennünket.Meg minek tanulni, mikor úgyis magyarok vesznek körül.

Szóval csomó dolog, ami azt támasztja alá, hogy egy fölösleges nyelvet akarok megtanulni... Hogy megértsed, mi a célom, meg kell értened a koncepciót.

Először is angolul nagyon sokan beszélnek, tehát ha új területen akarok előre törni, amit más nem csinál, olyant kell tennem/tanulnom. A második érv, hogy akik szláv nyelvet tanulnak, gyorsan tudnak az orosz szabadpiac felé nyitni (a nyugat úgysem enged piacaira...). A harmadik érv, hogy ehhez még egy orosz nyelv megtanulása segít megérteni a lengyel, a cseh, szlovén, horvát és egyéb szláv nyelveket, így óriási lehetőség. Az oktatást fizeti a projekt (az Unió) tehát ingyenes. És arról még nem is írtam, hogyha utazom, nem biztos hogy tudok magyarul tájékozódni.

Ezen motivációk után térjünk rá arra a bizonyos lépésekre!

Beus, akiről a munkatársaim rovatban már pár sort írtam, az érkezése után elvállalta az oktatásom. :)

Az első órán átnéztük mindazt az anyagot, amit begyűjtöttem, ahonnan tudtam. Aztán elővett egy nagyon régi könyvet, amolyan kisiskolás képes szótárt meg az abecedát, amin újra tanultam az ABC-t. Aztán jöttek a különböző szavak, amik kiejtése nem is egyszerű meg attól függően változik minden, hogy milyen betűk vannak egymás után, és még meg sem említettem a "mekcsenyeket".

Bea nagy türelemmel ismételgeti a szavakat meg szótagolja a helyes kiejtés miatt. Mire vége az egy vagy két órás leckének, a nyelvem teljesen összecsomózódik,  de úgy érzem bele fogok jönni!

Hálás köszönettel tartozom Beának, egyrészt hogy elvállalt, másrészt hogy nagy szigorral oktatja és rengeteg ügyes trükkel segíti elő a gyors tanulásomat. :)

Szóltak, hogy még nem írtam magamról, pedig jó lenne, ha kicsit bemutatkoznák, s egyúttal leírnám, mik is a terveim. :)

...............

Bár magamat nem szeretem előtérbe helyezni, s világéletemben mindig a munkát és a háttérben maradást kerestem, meghagyva a dicsfényt mindazoknak, akik erre születtek, mégis tartozom azoknak, akik nem ismernek és netán olvassák e blogot, hogy ki is írja azt.  Így talán nem egy vadidegen ember gondolatait olvassa a kedves Olvasó.

Kukor Tamás vagyok, Magyarországon Vas megyében születtem és ott gyerekeskedtem.Gyerekkoromban két hivatás vonzott, a papi és a kertészeti. Később ez utóbbit választottam. Aztán elvégeztem a kertész szakiskolát, országos harmadik lettem és közben megismerkedtem a regöscserkészettel, ami aztán azóta is kíséri életem.

Az érettségi után felvételt nyertem a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemre, ami később sok névváltás után Corvinus lett. Itt a szakdolgozat írás közben döbbentem rá, hogy kertészeti munkát csinálhatnának akár kerekesszékes emberek is. Ennek köszönhetően elvégeztem egy szociális gondozói és ápolói iskolát is, hogy minél többet megtudjak a sérült emberekről.

Elkezdtem dolgozni, majd egyszer egy regöstáborban ajánlott egyik csekésztestvérem egy ausztriai helyet, így kerültem közelebb a kertterápiához és tölthetem négy gyönyörű hónapot ott egy farmon.

Még nem írtam Szilviről, Kicsiny Páromról, akivel több mint három éve vigyázunk egymásra. Vele egy fogyatékosoknak rendezett táborban ismerkedtem meg, mint segítővel. Ide egy ételadományt sikerült juttatnom, így kerültem a táborba. Kedvesem andragógiát tanul, kutatási területe a fogyatékos emberek. :)

Hogy mi a célom? Szeretnék egy kertészetet csinálni fogyatékos embereknek, de ehhez még nagyon sokat kell tanulnom és még inkább mintákat látni. Most ehhez tanulok mindenféle kapcsolat teremtést, irodavezetést, s így kerültem - meg egy másik regös rendezvény, a FELCSER (no meg főnököm) jóvoltából - egy FLP pályázat keretében jelenlegi munkahelyemre, az SZMCS Központi Irodájába. :)

Közben persze keresem a mintákat a következő tanuláshoz, meg a támogatókat a saját Kertészetem megvalósításához.

Kismedve szerint egy bejegyzést megérdemelnek azok az emberek is, akikkel rövidebb-hosszabb ideig közösen munkálkodok itt. :)

..................

A munkahely elképzelhetetlen munkatársak nélkül, akikkel együtt huzzuk vagy éppen toljuk a közös szekeret, ami néha sima, néha kátyús úton halad, de halad!

A "Főnököm" Kismedve: Róla azt kell tudnod, ha cserkész vagy, még mindig kevés anyagot adtál a gyüjteményébe... pl nincs a csapatpólótokbol sem... :) Szóval van a Szövetségnek egy gyűjteménye, amit ő gondoz, gyarapít és vándorkiállítás formájában rendszeresen kiállít. Most ez a gyűjtemény épp Erdélyben van. Nagy szigorral és határidőkkel dolgozik, ami azt eredményezi, hogy néha reggeltöl éjjelig pl. újságot csomagolunk, hogy időben megkapjad. Leszámitva azokat a napokat amikor keveset alszik, nagyon jól ki lehet vele jönni, de ha fáradt, akkor jobb azonnal munkát találni, mert különben ő mindenképp talál neked! :) Ő gyakorlatilag a mentorom is.

Marika néni: Szövetségünk, pontosabban a Központi Iroda "Anyukája". Bár még nem cserkész, de többet tud, mint átlag halandó a Szövetségünk életéből. Bár nem szabadna neki, mégis mindenféle jót megeszik, minden reklámozott dolgot kipróbál, de a boltba végképp nem szabad elengedni, mert a kiló kenyér mellé megveszi még a fél boltot is. Az sem elhanyagolható, hogy minden betegségre van valami gyógyteája és ha megnyeri a lottó ötöst, akkor kifizeti a lakodalmam. Ja és mindenkit ismer, akit meg nem, az meg nem is Bősben született. Legjobb helyismerettel rendelkezik és tudja mit hol kell elintézni.

Tímea: Szövetségünk pénztárosa nemrég került ide, nem sokat van, de akkor is az irodában ül és dolgozik. Csak néha jön ki a konyhába, de akkor jol elsztorizgatunk.

Szandi: Abszolvesünk, akitől megtanultam egy csomó szlovák könyvelési kifejezést. Együtt takarítottuk ki a pincét és eddig vele rendeztük az irattárat. Neki számítógép nélkül nem élet az élet.

Tomi: Alapító tag, mivel vele alapítottuk a Tamás irodát, ahol együtt dolgozunk, ha itt van. Ő készíti a cserkész igazolványokat, már ha tudja, mert még egy csomóan nem küldtek fényképet vagy adatokat vagy aláírt jelentkezési lapot, és ilyenkor azon bosszankodik, hogy nem tudja elkészíteni azokat. Egyébként meg egyetemre jár, ahol probálják belétölteni az észt. :)

Beus: Ha nemet mondasz sarokba állit, és ne merj piszkos cipóbe rálépni a frissen felmosott kőre! És egy helyen kétféle szőnyeg sem lehet. Nagyon alapos, rend szerető, amikor itt van, sokat dolgozik és remélem még sokat lesz a székházba. Amugy Ő tanítja nekem a szlovákot nagy fegyelemmel és szigorral és mindig készül rá.

Bodzi: Újságunk főszerkesztője és megújítója. Amúgy napjai megszámláltak, mert Orsi beköti lassan a fejét. :) Amúgy csendes és amikor itt van, mindig szerkeszt valamit vagy tesz valamit, hogy a számítógépem jobb legyen. Kedvenc sportja a "Térkő Fitnesz".

Margitka: A cserkész és kegytárgy bolt menedzsere. Ha szükséged van cserkész egyenruhára, kiegészítőre, vallási témájú könyvre vagy rózsafüzérre, Ő a Te embered. Vezetésével épül és szépül a bolt, amely viszaköltözött az utcára az udvar belsejéből.

Kismedve újabb ötlete, hogy írjam le, milyen körülmények között lakom, és hogy hogyan telnek a napjaim, ha épp nem a feladataimmal vagyok elfoglalva. :)

...........

Az önkéntes szobám:

Hát ne gyere be, mert egy agglegény lakásába találod magad... Még minden kezdetleges, de úgy érkeztem ide, mint az első fecske és telepes, hogy előkészítsem a helyet következő önkéntes(ek)nek. :) Néhány szekrény és egy ágy, illetve abból három várt itt, amikor ide érkeztem... :)

Az üres kopár szobát lassan kezdem belakni. Kaptam egy asztalt, amire összeraktam a számítógépem. Megszereltem a "francia ágyat" (kihúzható ülőgarnitúra), is ami javításra várt. Ez azóta a Vendégszoba új része lett, így nálam még nagyobb hely lett. Most kaptunk ígéretet néhány adomány butorra, amit nemsokára megnézük, hogy melyik lesz jó az önkéntes, s melyik a vendég szobába. :)

Szeretném ittlétem alatt otthonossá berendezni a szobát, úgy hogy a későbbiekben akár két önkéntes is helyet kaphasson itt praktikusan,  de ugyanakor mindenkinek a saját privát területét is kialakitva. Gondolva arra is, hogy itt bizony az önkéntes egy évig lakik és él, márpedig ehhez nyári és téli ruha is kell, s ezekhez meg rakodóhely.

A szoba amugy praktikusan a munkahellyel, a vizes blokkal és a konyhával egy szinten, Dunaszerdahely kellős közepén található meg, tehát jól megközelíthető minden. :)

Egy kihivásnak találtam azt, hogy itt megpróbálom előkészíteni a munkahelyét a következő önkénteseknek, valamint az olyan cserkészeknek, akik szabadidejükben szivesen bejönnek segíteni, ezért rengeteg feladat van a székház körül. Továbbá azok a dolgok is, amik régóta elmaradtak - pl. villanyégő csere, zár javítások, kulcs másolás. Tehát van mit és ha véletlenül nincs, akor egy papírral és tollal csak körbejárom az épületet a pincétől a padlásig, s amit összeírtam, megbeszélem Kismedvével, és máris van egy adag teendő. És ha végképp nincs, akkor jön ez a blog. :)

Vannak napok, amikor nem akaródzik dolgozni, ekkor jönnek a hobbik meg a bélyeg vágás a missziónak. Nemrég egy egész hétvégét ültem a net előtt és népmeséket néztem, közben meg bélyegeket vagdostam ki borítékokból.

Munkám amúgy sokrétű, néha irattárat rendezek a pincében, néha Cserkész újságot csomagolok és adok postára a többiekkel. Úgyhogy, ha neked is jár a Cserkész (miért is ne járna!), akkor azt lehet, hogy pont én dugtam boritékba, pont neked! Ha meg nem jár, akkor csak fizess elő rá, mert nagyon sok jo dolgot olvashatsz Bodzi (Bodzás Gergely segédtiszt, szintén abszolvens gyakornok) főszerkesztő jóvoltából. :)

Aztán a sokrétűséghez hozzátartozik az is, amikor sok óra ülés és kilométer után megérkezünk egy-egy településre és rendezvényen, pl. konferencián segédkezem. :)

Szürke napjaim egy színfoltja az is, amikor szlovákul tanulok, de erről később... :)

Aztán mit csinálok, amikor nem a (kapott, ill. önként vállalt) munkám végzem? Hát egy csomó minden felgyűlt az elmúlt évek alatt - iskolai anyagaim meg a munkáim során a régi kerttervek, meg promóciós anyagok, táblázatok, amiket rendszereznem kell... Vagy épp most kaptam egy siketeknek készült tankönyvet, amit másolok és magyarra forditok...

Szóval mindennapjaim gyorsan telnek és mindig van mit csinálnom. Ezáltal úgy ment el a három hónap, mintha szárnya lett volna.

Kismedve írta, hogy pár sort a Központi Iroda mindennapjairól és a feladataimról is írhatnák. :)

........

Hááát... :) :) :)

Feladatok azok vannak, de elvégzettek még nincsenek, mert nem dolgozom, ez pont a blogon látszik, mert nincs sose kész állapotban... :)

A hétköznapok:

Az igazat megvallva, a munkahelyem nem korlátozódik kimondottan az irodánk négy fala közé, ha pontos akarok lenni, mindig máshol vagyok és ez kiterjed a pincétől a padlásig...

A pincében sok év után Szandival (Rigó Alexandra, abszolvens gyakorlaton van itt) elkezdtük a könyvelési és más felgyülemlett iratanyagot rendszerezni és polcokra pakolni. Ez normál esetben mondhatnánk egy adminisztratív munka, de nekem mint önkéntesnek több, mivel szinte a nullárol kezdtük el az egészet, úgy hogy még Marika nénivel (Mészáros Marika, a könyvelőnő) a vastelepet is megjártuk, mert plussz polcot is csináltam még a rengeteg irathoz az itt talált és a vásárolt alapanyagokból. :) Aztán az időközbeni változások csak tovább szaporították az iratok mennyiségét és sokszinüségét... Remélem egyszer be tudjuk majd fejezni. :)

Aztán itt van egy kicsit feljebb az udvar megtervezése vagy a kapu zárjának a megjavítása. Az udvar most nagyon kihasználatlan és több csapadék esetén sáros. A tervem szerint (Kismedvével szoktunk álmodozni és megbeszélni a dolgokat) itt egy multifunkcionális tér kerül kialakításra, ami hétköznap parkoló, hétvégén kosárlabda pálya vagy pedig rendezvény esetén alakuló tér egy szabadtéri oltárral... Az emletre vezető lépcső alatt pedig egy szabadtéri pad lenne kialakítva, s melette legbelül egy grillsütő.

Következő hely a Cserkészbolt, ide járok karbantartani, szigetelést ragasztani, polcot fúrni, mikor épp mire van szükség...

Újabb hely a könyvelői iroda, ahová szkennelni járok. Az előtérben újságot vagy kulcsot válogatok, vagy éppen szerelek ezt-azt. Itt szoktunk a nagyasztalnál is enni. :)

A konyhában főzök, mosogatok, felmosok.A vizesblokkban mosok magamra.Na most sok nő gondolja, hogy persze... pedig egyáltalán nem esik nehezemre szétválogatni a színeset a fehértől!

Aztán az ügyvezető elnöki irodába járok megbeszélni az aktuális dolgokat, meg nyomtatok, ha szükséges. A következö hely a Tamások irodája, ide azért járok, hogy lássák, hogy dolgozom is... :) A padlásról meg lepakolom régi elődeink papír munkáját (a pincei irattárba), amit csak felraktak nagy mennyiségben. :)

Végül vannak még a házon kívüli munkák, ahol  a feladataim mindig rendezvény függőek. Erről majd egy másik blogfejezetben olvashatok. :)

Október 4-8. Újtátrafüred

Élményekkel tele, de félelemmel is indultam az EVS vagy magyarul FLP helyi első felkészítőjére. A félelem abból fakadt, hogy az EVS nyelve egyre gyakrabban az ifjusági nemzetközi rendezvényeknek és találkozóknak az angol, s itt a másik az államnyelv, tehát a szlovák, s hát én egyiket sem beszélem vagy legalábbis kis mértékben. A másik félelmem és kissé előítéletem a magyarországi Hollókőn tartott felkészítőből fakadt, amin a szervezők egyáltalán nem voltak a helyzet magaslatán. :(

A félelmem alaptalan volt, mivel a két vezetőnk, Martina és Miro nagyon segítőkész volt, és tényleg azt figyelték, hogy jól érezzük magunkat, emellett sokat tanuljunk és megismerjük egymást.

A másik, ami nagy örömem volt a kezdeteknél, hogy két magyar nemzetiségű lány is volt a csoportban, akik Vajdaságból érkeztek. Az egyikük nagyon jól tudott angolul, míg a másik csak tanulta az angolt. Volt a csoportban még három német lány és egy osztrák fiú is, akik szívesen forditottak németre. :) Ja és ne feledkezzek meg Miróról, aki szlovák létére nagyon jól beszélte a magyart.

Itt kell kiemelnem a színvonalat. Minősítve, hogy volt a csoportban egy honduraszi lány is, aki csak spanyolul tudott, viszont mindkét trénerünk, s rajtuk kívül még két önkéntes társunk is beszélte a nyelvét és mindent forditottak neki és bevonták minden feladatba, így ő is szemmel láthatóan jol érezte magát a nyelvi nehézségek közt is. :)

Az első este egymás megismerése volt a feladat, aztán volt Szlovákia ismereti verseny is. Hát földrajzi ismereteim hiányosak még, mert nem tudtam melyik a legnagyobb vár és melyik a legnagyobb folyó... :( de híres embert sem ismertem... :(

Voltak "Energiser" játékok a szünetekben, amit hol a szevezőink, hol az önkéntesek dobtak be. :)

Aztán volt szlovák nyelvlecke... Mindenki törte a nyelvét, olyan volt, mintha én akarnám megtanítani a répa-retek-mogyorót... voltak erre nyelvi játékok, aminek a versikéjét közben fel-fel emlegetjük most is... :)

Az első nap esett, de ez mit sem zavarta a programot. Külön termünk volt és a hotelben különös látványt nyújtott a soknyelvű önkéntesek hada, akik a szabad étteremben kártyáztak vagy éppen lettül, lengyelül vagy mást ne mondjak, magyarul tanult.

Az egyik lett leány nagy meglepetésünkre elég sok szót, mondatot és káromkodást, csúnya beszédet tudott és értett magyarul. Sajnos nem tudom, mikor érjük azt el, hogy ne ilyen dolgokat tanítson a magyar ember idegen barátaival, akik pedig baromira büszkék tudásukra... Csak ilyen kultúrát tudunk eladni???!!!??? :(

Másnap az eső utáni verőfényes napra ébredtünk, majd reggeli után irány a Tátra! Hát gyönyörű a kilátás és a táj is. Útközben sokat beszélgetem Dórával, vajdasági új barátommal. :)

Sok élményem volt itt, de akkor ezt a blog fejezetet csak írhatnám és írhatnám... Amikor egyszercsak vége lett a felkészítőnek, még együtt kisvasutaztunk Poprádig, onnan rohanás a csatlakozásra... Hát épp hogy csak elértük, még a jegyet is a vonaton váltottuk meg. Még néhányan Pozsonyig együtt utaztunk, aztán búcsúztunk is. Társaim mondták, ha arra járok, akkor feltétlenül szóljak!

Aztán haza Dunaszerdahelyre. Hát rég vonatoztam ennyit... :)

A következő felkészítő/értékelő találkozás februárban lesz. Már nagyon várom, hogy újra láthassam új barátaim! :)

Erdély 2010.10.1-3.

Még előző nap a komáromi csapatotthonba szálltam meg. Hatalmas egy otthon sok helyiséggel. :) A csapat munka is néhány méltatást megérdemel, nagyon jo volt látni, hogy a szépszámú csapat minden korosztályból működtet aktív őrsöket. :)

Az otthont épp frissen festették. Nagyon szép lett, de nem irigylem a cserkészeket, mire a festő után összetakarítanak.. :( Este a régi csapatnaplókat nézegettem kezdetektől napjainkig, jó volt nosztalgiáznom és ötleteket merítenem. Egy kicsit sajnáltam, hogy a tehnika megölte a régi időkben még rajzolt és kellően cizelált naplókat... mára a technika nem is éri utol az újabb bejegyzéseivel azt a színvonalat... :(

Másnap (szept.30.) kora délután indultunk, akkorra már Bodzi is leadta sikeresen a pályázati elszámolást Nyitrán (Kismedvének minimum egy sörébe kerül, hogy elvitte azt...). Így nem is volt kérdés már, hogy jól indul a hosszú hétvége. Az út nyugodt volt, mindenképpen szerettünk volna jól bemenni Erdélybe, mert akkor másnap kevesebbet kell a pénteki nagy forgalomba vezetni és több mindent láthatunk.

Este autóból gyors városnézés Kolozsváron és itt vettük fel Orsit, az idegenvezetőnket akit később tisteletbeli felvidéki magyar cserkészként örökbe fogadtunk. :) Sajnos a Mátyás szobor még mindig lóg a levegőben  és csak a patkója látszik a lónak. Készül, mint Budapesten a négyes metró. :)

Az éjszakát Marosvásárhely mellett egy csapatotthonba töltöttük, a plafonon hatalmas liliom felfestve. A régi épület nagyon hideg volt, de egy éjszakát kibírtunk, s örültünk, hogy idáig bejutottunk és sikeresen levezettük akkora utat. Másnap a helyi vezetőnk, Szilárd megmutatta a várost, a magyar emlékeket, a Bolyai házat meg egy hatalmas könyvtárat, ami ma is működik tele nagyon régi könyvekkel. :)

Útnak indultunk a Gyilkos tóhoz. Érdekes volt látni a kiálló halott fák csonkjait. Gyönyörű még a táj is, amin keresztül mentünk. :) Este érkeztünk meg Csíkrákos községbe, a szállásra, vacsora és áfonya ital várt minket. :) Megkerestük a szobáinkat és ahogy érkeztek a résztvevők, úgy kapcsolódtak be az esti beszélgetésbe.

Másnap ki-ki ment a dolgára: cserkész kiállítás megnyitót előkészíteni, mások a Fórum elnökségi ülésre, mi pedig páran a Szent Anna tóhoz indultunk. :) Délidő fele járt az idő, amikor megéheztünk, igy jutottunk el Csaba testvér egyik gyermekotthonába. magyarországi sofőrünk egy cipősdoboz akció keretében ismerkedett meg a hellyel. Nagyon sok sztorit hallottunk az itt dolgozóktól. A jóízű ebéd után pedig megnézhettük, hol is él az a tucat gyermek, akik vendégei lehetünk. :)

Megnéztük a Szent Anna tavat is. Gyönyörű! ...és indultunk vissza a cserkészkiállítás megnyitóra. Útközben egy faluban megállítottak a rendőrök, de végül egy ejnyebejnyével megúsztuk, mivel mérésük szerint 61km/ó mentünk.

Épp hogy odaértünk a megnyitóra. Színvonalasan összeállított kiállítás. Anyagát Felvidékről Csémi Szilárd - Kismedve a magángyűjteményéből, Magyarországról a Gödöllői Városi Múzeum az általa kezelt magyar cserkészgyűjteményből, valamint a Romániai Magyar Cserkészszövetség tagjai adták össze.

Itt került bemutatásra a Magyar Cserkész Almanach is, melyet Salló Emőke és Csémi Szilárd - Kismedve irtak.

Vasárnap az autó csomagtartójában ismét "térpuzlee" a csomagokkal, majd irány reggelizni. Búcsúzást követően még Sándor bá vezetésével indultunk megnézni néhány székely helyet és emléket. Búcsúztunk, aztán irány Debrecen. Egy pihenőre megálltunk Segesvár előtt még a Petőfi múzeumnál. Késő este értünk Debrecenbe.

Ildikó nagyon kedves ismerősei vártak ránk finom paprikáskrumplival. Bizony jól esett az egésznapi utazás után a meleg vacsora! :)

Reggel búcsút vettünk és irány a Hortobágy. Megnéztük a tájat egy pusztai kilátóból és betekintést nyertünk a pásztorok, csikósok, kondások életébe a pásztor múzeumban. :) Ide még egyszer vissza kell jönni! állapítottuk meg és irányt vettünk Újtátrafüredre. :)

Tamás

Egy esős napon indultunk Palástra. Beköltöztünk a szállásra és elindultunk a kultúrházba a megnyitó ünnepségre.

Még a kocsiban tudtam meg, hogy idén nem indul "Kopott csillag kategória", pedig erre gyúrtam egész agusztusban... :(

A megnyitón a helyi indiánok a nagy fehér főnökkel (aki Kismedve, a főnököm) megnyitották az Országos Akadály- és Métabajnokságot (röviden OAMB). :)

Az első nap szakadó esőben indult az akadályverseny, és bizony az ítéletidő félbe is szakitott azt. A gyerekek bőrig áztak, mindenhova szárítóköteleket húztunk ki a vizes holmijuknak. Ennek ellenére a hangulat nagyon jó maradt. :) A félbeszakadt akadályversenyt az esőprogram értelmében a faluban fejezték be a cserkészek. :)

A másnapi métára a nap is kisütött. :) A sok csapat négy pályán szoros küzdelmet folytatott. :) Rengeteg új élménnyel tértek haza a résztvevők, én is. :)

Köszönjük a szervező palásti csapatnak és segítőiknek!

Többet olvashatsz még: http://www.szmcs.sk/hirek/esos-oamb-vidam-arcokkal-eredmenyek-es-kepek, ill. fényképgalériákat is találsz itt. :)

Tamás

A cikket eredetileg itt jegyeztem, ill. fényképeket is itt talál a kedves olvasó:

http://www.szmcs.sk/hirek/sos-fulek

Tamás

Kedves Olvasó!

Sokan kérdezték, hogy hogyan kerültem ide és miért pont Szlovákia?

Megismerkedésem magával a Fiatalok Lendületben Programmal egy véletlen folytán történt. Miután a válság következtében munkaviszonyom megszűnt és munkát kezdtem keresni, számadást készitettem, hogy mihez értek, mit szeretnék csinálni és milyen lehetőségeim vannak.

Nem sokkal ezután meghívást kaptam egy felvidéki rendezvényre, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségtől, egy kézműves foglalkozás (lószőrékszer készítés) tartására Marcelházára a FELCSER keretén belül.

Egy éjszakai beszélgetésen Szilárd (Kismedve), a szövetség mostani vezetője (jelenlegi koordinátorom) emlitette, hogy lenne egy lehetőség és szivesen fogadnának, amennyiben nyertes lesz a pályázatunk.

A rendezvényt követően elkezdtünk levelezni, majd látogatást tettem a dunaszerdahelyi központba, hogy megnézzem mit is kell majd csinálnom. :)

Ezután hosszas egyeztetések kezdődtek Krisztivel (küldő szervezet képviselője), Szilárddal, Líviával (a pályázat megírója) az adatlapok kitöltése, tartalom megfogalmazása és forditások elkészitése, tehát a pályázat leadása miatt.

Aztán várakozás, majd a nyertes pályázatot követően irány Hollókő (felkészítő képzés), majd a kiutazás.

Egy kicsit hosszabb volt mindez, mint ahogy leírtam, de próbáltam kiragadni a lényeget, remélem nem untatva a kedves olvasót.

Nemsokára újabb anyagot töltök fel... :)

Tamás