HTML

SZMCS FLP önkéntes munka, Dunaszerdahely

EVS önkéntesként egy évig dolgozom a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségnél. Élményeimet, tapasztalataimat osztom itt meg a kedves olvasóval. :)

Friss topikok

Linkblog

Levél a múltból...

2011.02.09. 19:33 Tamás Kukor

Az első kiutazás utáni képzésen egy levelet kellett írnunk saját magunknak. Hogy az emberi terveket Isten mennyire át tudja írni, arra szolgáljon itt e levél önálló blogbejegyzésként, hogy mit is gondoltam én 2010. október elején:

Kedves Levél Olvasó!

Valószínű ezt a levelet azért írom, mert vissza fogják adni a féléves képzésnél. Valószínü hülyeségeket írok, mert úgysem úgy lesz, amit most gondolok. Sok munka van a Szövetségnél, amiben sok társ segítsége kell, meg idő meg pénz. Mindenesetre megpróbálom előkészíteni a következő önkéntes helyét, aki valóban tud dolgozni majd, afféle ház alapozást csinálni. Sok minden tervvel indultam ide, de látom nem ezzel segítek. A rendhez több kell. Ami biztos, rengeteg új barátot találok, mint Orsi Erdélyben vagy itt a képzésen Dóra (Vajdaságból). Szeretnék szlovákul is jobban tudni, hogy a képzésen aktívabb tudjak lenni. Szeretnék minden csapattal megismerkedni, ami a Felvidéken dolgozik. Remélem látóköröm is szélesedik, és új kapcsolatok épülnek. Szeretném a gyakornoki helyemmel (Ausztria) is erősíteni a kapcsolatot, és új nemzetközi kapcsolatokat is kiépíteni. Rendet szeretnék sok helyen a Székházban, hogy még átláthatóbb legyen a munka. Rendet akarok a pincében. :) Szeretném Barátnőmet segíteni a tanulásban és nem elveszíteni az egy év alatt. Sok minden jár az eszembe, vajon mi lehet otthon Szüleimmel, testvéreimmel. Ha vége az egy évnek, más világba megyek majd vissza, ha egyáltalán Isten útja oda visz vissza és nem máshová. Nem vagyok jóstehetség. Célokkal jöttem ide. Azt is érzem, más lesz, mint amit elképzeltem és eltelt egy hónap. Nem tűzök ki nagy célokat, dolgozni akarok, ahogy Isten és erőm engedi. Meglátni a minden nap feladatát. Sokat szeretnék mosolyogva dolgozni. :) Hasznos akarok lenni. :) Minden nap úgy felkelni és feküdni, hogy hasznos a nap. :) Szeretném kitalálni, megoldani, hogy hol lesz Szilvivel a közös jövőnk. :) Egy szebb világot magam után hagyni. :)

Köszönöm a képzést! :)

 

Íródott a Tátrában, 2010. október havának első csütörtök estéjén

 

Tamás :)      

Szólj hozzá!

Féléves képzés Eprestetőn

2011.02.09. 07:21 Tamás Kukor

 

Az EVS önkéntesnek 4 képzést írnak elő. Számomra immáron ez a harmadik, a félidős. Egyfajta összegzés és iránymutatás is.
Az elején mindenkinek egy kis ruhadarabot kellett készítenie, amire rá kellett írnia, mit vár a képzéstől. Én élményeket és tapasztalatokat vártam, továbbá egy nagy mosolyt.
Amivel az elején szembekerültem, rögtön az volt, hogy a második, a kiutazás utáni képzésen még elég sok segítséget és fordítást kaptam, most azonban nekem is angolul kellett értenem és kommunikálnom. Csak akkor segítettek ki, ha nagyon elvonatkoztatott dolgok jöttek elő.
Az a sok nyelv, amit tanultam eddig, nagyban segített, és nem egyszer azon vettem észre magam, hogy mikor azt kérdezték, hogy értjük-e, én is angolul válaszoltam, hogy értem. :) A nyelvek furcsa kavalkádjában hol angolul, hol németül, hol szlovákul és csak nagyon kis százalékban kommunikáltam magyarul.
Még nem tudom, hogyan és miképpen, mivel a nyelvtanulás és a könyv fölött ülés nem megy számomra, de valamilyen úton-módon emelnem kell a szintet és gyakorolnom kell a nyelveket. (meg hát a jó pap is holtig tanul...)
Amíg itt van Beus, ez február, addig a szlovákot alapozom és a közeli gyerekotthonba meg tudtommal januártól jött egy német önkéntes. Remélem sokat találkozom vele majd és a németem is fejlődik. Az angol egyelőre egy távlati terv marad, de azt hiszem hosszútávon ezt sem nélkülözhetem majd.
Az első feladat, amit angolul kellett prezentálni, egy naptárt, amiben hónapról hónapra le kellett írni három részt: a saját munkát, a szabadidőt és a magánéletet. A negatívumot és a pozitívumot mindenhol. Aztán ki kellett emelni egy fontos napot, amikor tényleg minden a legjobb volt. Én erről a napról az  Egy nehéz, de gyönyörű nap, avagy a térkő adomány. November 17.  blogbejegyzésemben írtam már.
Aztán előkerültek olyan témák, mint a homoszexualitás, az abortusz, a cigányság és az eutanázia, vagy hogy van e Isten. Sajnos szomorúan kellett látnom, mennél fejlettebb egy ország, annál liberálisabb ezeken a területeken. Aztán beszéltünk a "Yout pass"-ról, hogy mit tartalmaz, mire jó. Előkerült a non-formális tanulás témája is, és beszéltünk a projekt menedzsmentről is.
Nagyon sok újat tanultam, és nagyon érdekes volt hallani a különböző országokból érkezett fiatalok véleményét is. Ami mindenképp elgondolkodtatott, az az, hogy nagyon sokat értek, de bekapcsolódni egy-egy feladatba nehéz volt úgy, hogy csak értem, miről beszélnek, de válaszolni nem tudok, vagy ha angolul felírnak valamit, nem értem, de ha kiejtik, megértem, viszont írásban nem tudok válaszolni....
A képzés jó volt és a táj is, amelyet Isten alkotott, gyönyörű volt. Megszereztem első síelési tapasztalataim (és jól el is fáradtam...). Sajnos egy zöld foltot, némi meghűlést és lázat is a síelés öröme mellett.
És köszönöm Martinának és Mirónak a színvonalas képzést!

 

Szólj hozzá!

Kassa felé...

2011.02.08. 18:55 Tamás Kukor

Havas tájakon visz a busz, meg-megállva kisebb-nagyobb településeken. Figyelem, hogy hol van a szlovák településtábla mellett magyar is. Gyönyörű a vidék. Valamikor ez is Magyarországhoz tartozott és a táblák is azt mutatják, laknak még magyarok ezen a vidéken.

Egyszer csak befutunk egy városba, már majdnem kezdtem elaludni, amikor sofőrünk letessékel mindenkit a buszról. Pihenő, ahogy értem a szlovákból kihámozva, de azért felhívom Kismedvét is a biztonság kedvéért.
Háromnegyed óra várakozás, álmos vagyok és próbálok ébren maradni. A várótermi presszóban kérek egy kávét.
Útnak indulunk, újra haza gondolok, vajon mi lehet otthon. Távoli emlékek futnak át fejembe és ezek az emlékek a karácsonyi otthonlétem óta felváltották a terveket, az álmokat.
Már épp belemerülök gondolataimba, amikor a busz ismét megáll és két ismerős arc száll fel a buszra: Anita és Dóra Vajdaságból. Ők is a képzésre jönnek, csak az egyik önkéntes lányhoz mennek előző este. Én Krisztiánékhoz tartok. Sokat nem tudok róla, csak azt, hogy Zachar Pali melegen ajánlotta ipolysági cserkésztestvérét. Rozsnyót elhagyva már gyorsan beérünk a pályaudvarra, búcsút veszek utastársaimtól és az aulába tartok.
Nem sokkal ezután megérkezik Krisztián és Livi. Jegyet váltunk és felszállunk a buszra. Kényelmes a lakás és királyhoz illő a fogadtatás. Lassan megismerem vendéglátóimat, beszélgetek velük terveikről, cserkészetről, kémiáról, lovakról.
Másnap késő reggel kelek, a reggelim tálalva. Livi dolgozni megy, Krisztián meg elkíséri. Aztán meg elintéz ezt-azt a városban. Visszatérve délelőtt beszélgetünk még erről-arról, de az ebédet követően útnak indulunk. A buszmegállóban már gyűlnek az önkéntes társaim. Elbúcsúzom házigazdáimtól, azzal hogy még találkozunk, s már csatlakozom is a többiekhez.
Hosszú szerpentin visz fel a havas Epres-tetőre (Jahodnára), ez egy síparadicsom Kassa mellett (Majd egy másik fejezetben szeretném megosztani első síelési tapasztalataimat, így erre most nem is fecsérlem a szót.).
Martina és Miro már várnak minket. Szobát foglalunk és elhelyezkedünk. Elkezdődik a képzés, amiről a következő fejezetben szeretnék írni.

Szólj hozzá!

Kontroll alatt

2011.02.08. 11:48 Tamás Kukor

Csörög a telefon, Szilárd felveszi. Izgatott hang a telefon túloldalán.

- Szia Szilárd, Lívia vagyok, az előbb hívtak a IUVENTA-ból. Meglátogatnák az önkéntest, kérdezték, hogy bent lesztek-e?

Mire a válasz:

- Természetesen! :)

- De van még egy gond. :( Aznap vizsgázom, nem tudok ott lenni... :(

- Ez csak akkor gond, ha nem tanultál a vizsgára és nem érsz el jó eredményt! Természetesen megoldjuk a Monitoringot nélküled is. :)

- Tanultam, de mégis mit mondanak majd.

- Azt majd elmondjuk, ha elmentek, te csak tanulj és segítsen a jó Isten!

 

Jövő hét csütörtökön ellenőrzés. :) Mit mutassunk meg nekik? A térkövet, az irattárat, a rendezvényeket?! Az elmúlt időszakban olyan sok mindent csináltunk, hogy az már tényleg sok...

A papírjaim is rendben vannak: tartózkodási engedély állandó lakcímmel 5 évre (!), szlovák és francia betegbiztosításom. A pénztárblokkok szépen gyűlnek a fiókban és Marika néni precizitásának köszönhetően a sanonomban is katonásan gyűlnek az irataim.

- Na majd folytatjuk, én most viszem a kocsit a Zber/MÉH/-be, mert kaptunk adomány sílécet meg délután még Komáromba is menni kell, a bútorpakolás miatt.

Aztán eljött a nap. Megreggeliztünk, egy kis portörlés. Marika néni is bejön reggel, pedig neki ma továbbképzése van. Megnyugtatjuk hogy minden rendbe lesz.

Megérkezik két kedves hölgy, a bemutatkozást követően a tárgyalóban foglalunk helyet. Alaposan és tüzetesen átnéznek mindent. Megkérdezik, hogy állok a szlovák nyelvvel? Kérdeznek is rendesen, mit tudok, de az izgalomtól minden németül ugrik be. Beus kisegít meg Kismedve is súg. :) Megnézik, hol lakom, hol alszom, mosok, zuhanyzom... Nagyon tetszik nekik a kis cetlikre írt tárgynevek (csakis szlovákul!) ide-oda ragasztgatva.

Kérdezik, hogy folytatok e propagációs tevékenységet a programról. Keresik a számlákat, de mikor megtudják, hogy mindezt ingyen végzem, mivel erre nem kaptunk meg a pályázati pénzt, nagyon barátságosak lettek...

Csak olyan kicsi dolgokra hívták fel a figyelmünket, hogy EU-s pályázatnál illik kirakni a pályázati emblémát a bejárathoz. Ezt már pótoltuk is.

De az értékelésünk így is nagyon pozitív lett. :)

Szólj hozzá!

2. Nagytábori hétvége

2011.01.31. 12:16 Tamás Kukor

A hétvégéről már értesültünk a netről, de most egy kérés is érkezett. Kacza Szkájpon (skype) hívta a főnököm.

Szia, kéne egy kis segítség. Az önkéntes tudna főzni a konyhán a hétvégén? Valami gyors, egyszerű és tartalmas kéne olcsón. Pl. főtt krumplit lehetne párkival és főtt tojással.

Morcosan nézek Szilárdra. Ez a Kacza komolyan gondolja? Hogy én ilyen, a vk-ba tán még eltűrhető kajával fogom etetni a népet, aki dolgozni jön?! Szilárd visszakérdez: De ha jobb lesz a kaja, akkor is mehetünk?

Mire gondolsz? kérdi. Krumplis tészta, meg estére lehetne spagetti morcadellával. Hangzik a válasz... Krumplis tészta??? Az macerás nem??? (Ismét ráncolom a homlokom, na Kacza jobb, ha elveszed a Tikát, mert ilyen fözés tudással azt hiszem, gondok lesznek.) Még szerencse, hogy a főnök beszél vele, kezdem türelmem vesziteni. Végre egy normális adat: 30 cserkész és a beszerzést is ránk bízza. Huh! Még tábori szakács koromból (mert ilyen is voltam valamikor) régi emlékek jönnek elő.

Szilárddal számolunk, 30 ember, kell kenyér két étkezéshez, akkor ehhez ez, ahhoz meg az... Ha kimennénk még ma este vásárolni, akkor ezzel is időt nyernénk. Holnap meg csak kenyeret kellene venni...

Másnap este érkezünk Palástra, bepakolunk és mire megérkezik az első ember, őt már meleg teával várjuk. Gyűlnek az ismerős arcok és új, számomra még ismeretlen cserkészek is érkeznek. Sütik, pogácsák kerülnek elő, vacsorához sztorizgatások, aztán munkába kezdünk.

600-700 cserkészre készül a tábor. Már vannak különböző csoportok és most megismerkedünk egy új fogalommal. Ez az egy paradicsomnyi idő, ez alatt kell dolgozni. 25 percet jelent, és van ennek egy mozgalma is, mint megtudtuk. Másnap kettőkor fekszünk le és az előzetes egyeztetés szerint hatkor, ill. fél hétkor kelünk. Hétkor tálalunk. :)

8-kor már dolgozik mindenki. Mi meg a konyhán mosogatunk, krumplit főzünk, hagymát dinsztelünk, s közben rendet rakunk a konyhán. Csak pirospaprikából vagy öt kerül elő, az egyik csípős, alig van a zacskóban. Szilárd azt mondja, belerakjuk, úgysem éreznek meg ennyit. Így történt az, hogy enyhén pikáns lett az ebéd. :D A leves tésztával sem spóroltunk, ezért a leves is tartalmas lett. :)

Délután munka újra, engem főnököm a logisztikára sorolt be, de mivel megvan az ápolói végzettségem is, ezért köteleségemnek éreztem lejelentkezni Tamásnál és Katinál, akik erre lelki szemeikkel már át is irták a logisztika L betüjét EÜ-re. :)

A vacsora előtt friss, pattogatott kukoricát tálaltunk, este mégis mindenki nagy étvággyal fogyasztotta a vacsorát. :)

A késő esti értékelés azzal zárult, hogy mindenki készít egy listát a saját csoportjában, hogy pontosan mire van szüksége és hogy mindez mibe kerül. A szponzor nem mindig pénzben támogat, hanem van, mikor megveszi a szükségeseket vagy adja, ami kell...

Vasárnap, akik még maradtak, elmentek táborhely nézőben, mi Kismedvével maradtunk takarítani és pakolni, mivel engem este már Kassán várnak...

Még elmentem a magyar szentmisére és nemsokára indultunk is a távolsági buszra, mely havas tájakon vitt egész Kassáig. :)

 

 

 

Szólj hozzá!

A kávés bögre árnyékában :)

2011.01.25. 15:17 Tamás Kukor

Ahogy szoktam, most is egy fekete kávésbögre társaságában ülök és a gép mellett dolgozom.

Dolgozom, mert egy hét múlva félidős képzés (hát igen, gyorsan repül az idő! igen, jövő hónap végén eltelik a programnak a fele...), és valami beszámolot kell csinálni több ezer képből, ráadásul már 20 fölötti azon események száma, amiből válogathatok, és még akkor nem is említettem a szürke hétköznapokat, amik szintén tartalmasak voltak.

Eddát hallgatok, ehhez van most hangulatom. Nosztalgiázom, nézem a képeket, elgondolkodom, ez meg mikor készülhetett rólam? Észre sem vettem...

Sok sikeres akción vagyunk túl, nem is gondoltam, hogy ennyi mindent sikerül összehozni. :) Ötleteket merítek a blogból a témákhoz, még a képek is új meg új ötletet adnak. Viszont látok régi arcokat, helyeket, templomokat,... stb.

Fülek, Nagybánya, Csíkszereda, Tátra, Fél, Palást, Csobánka, Budapest, Marcelháza, Komárom, Nagymegyer, ... "Cserkész Fittnesz", immár kettő. Újságcsomagolás, irattár rendezés. Amikor útközben megálltunk és a motorháztetőn terítettünk. Kiállitások, múzeumok, templomok és egyéb épületek.

Ezek az akciók, és még nem volt semmi szó még a Központi Irodáról, a munkatársakról, a születésnapról, karácsonyról, stb. ...

Az anyag nem kevés, de ebből egy powerpointos vetítést összedobni úgy, hogy vagy 3 éve nem is használtam a programot. Na meg angolul meg németül, ill. magyarul tartottam már előadást. Hát nem tudom, szlovákul menni fog e.

Közben megérkezik az újság, na jövő héten azt is csomagolhatok. :) Közben lejár a youtube-on a zenei blokk, váltok is valami keményebbre. :) Teát fözök, a kávé már elfogyott, pedig az igazán érdekes látvány egy fekete bögrében. :)

Belelapozok a jubileumi számba, és arra gondolok, hogy a februári számba a velem készült riport is ott lesz? Sanya melyik képem rakja be? Na meg a januáriba a "Cserkész fittnesz 2." cikkem? Na igen, az ellenőrzésen jöttem rá, hogy szinte minden újságban van valami rólam/tőlem.

Na és akkor még dolgozhatok egy EVS (EÖSz/EDS) előadáson is, mert most kaptam meg mailban a közgyűlés és konferencia előadását, benne egy nekem szánt alponttal...

Közben feltöltik facebookra a csobánkai képeket, ezzel is színesíthetem az előadást, na még kéne pár kép Kismedvétől, a Központi Iroda belsejéről.

Nézem a listám, mi van még. Amoda egy telefonhívás, ide egy köszönőlevél. Vajon holnap mikorra ér be a Főnök? Mikor tudom elvinni a Citroent? Na még neki is küldök a neten egy válaszlevelet.

Hazagondolok. Mi lehet otthon? Megint milyen híreket kapok? Biztos megint lesz halott, akit ismerek. Vajon testvéreim lányaival mi lehet? Szüleim mit csinálnak éppen? ... Este, ahogy vasárnaponként szoktam, telefonálok majd.

Közben egy-két ismerős beköszön a facebookon. Dolgoznék, de azért jó, hogy megkérdik, mi van velem.

Este ránézek az órára, nagyon elment a nap. Fáradtan zuhanyzom, majd kezembe veszem megviselt Szentírásom, s olvasok belőle. A szeretet türelmes, nem kérkedik, nem keresi a maga igazát, nem gerjed haragra, nem szűnik meg soha. Számadást teszek a jó Istennek a napomról és megköszönök mindent, amit adott nekem. Végigveszem a hibáim, gyengeségeim, feltárom örömöm, gondjaim. Aztán álomra hajtom fejem és csakhamar elalszom...

Szólj hozzá!

Nevelési koncepció

2011.01.23. 10:09 Tamás Kukor

Egy kicsit házigazdaként, egy kicsit hozzáértőként vártam a hétvégét. A hűtőt megpakoltuk. Előkerültek a hosszabítók, flipchart tábla, filcek, projektor, megérkeznek az emberek péntek este. Hidegtálas vacsorát készitettünk, a hétvégére érkezők jó étvággyal és jó hangulatban ülik körbe az asztalt. :)

Másnap előkerülnek a laptopok és előkerülnek a különböző helyekről összeszedett nevelési koncepciók. Mit is akarunk és mit nem - fogalmazzuk meg és gyűlnek az infók a táblára.

  • Mozgalmi célok
  • Egyéni nevelési sávok
  • Értékelési rendszer
  • Visszacsatolási rendszer
  • Próbarendszer
  • Nevelési eszközök (hozzá tucatnyi alpont)
  • Vezetői szintekre bontás
  • Egyes fogalmak meghatározása

A célok között szerepel tájékozódás, tájékoztatás és egy kérdőív kidolgozása is.

Gőzerővel dolgozik mindenki. Témacsoportokat állítunk fel, majd igazságosan felosztunk minden témát úgy, hogy minden téma két csoporthoz kerüljön. Hat téma csoportonként. Kaczával és Hajnival kerülök egy csoportba.

Törekszünk olyan dolgokat összeszedni a készülő kérdőívhez, ami fontos lehet nevelési szempontból. Kizárjuk azokat a kérdéseket, ami a központi adatbázisból megtudható. Kerüljük azokat a kérdéseket is, ahol az egyértelmű kozmetikázás miatt nem lenne objektív a válasz. Próbálunk egyértelműen érthető kéréseket feltenni.

A csoportom hat kérdéskört rágott át.

  • Csapat statisztika (egyfajta állapot felmérés)
  • Csapat tevékenység szigorúan nevelési szempontból
  • RAP-os nevelési sávok
  • Vezetőképzés
  • Szövetségi rendezvények nevelési jellege
  • Kapcsolatok

Az ebédig két és felet rágtunk át és közös megegyezésre, mivel a többi csoport is hasonlóképpen állt, kis levezető mozgás (pl. egy öreg kazán pincéből történő felhozása) után folytatjuk. Kávé, kofola meg finom pogácsa Szilárd anyukájától segitette a mozgásszegény agymunkát.

Érveltünk, megfogalmaztunk, majd átfogalmaztunk, és csak gyűltek a kérdések egy (szerintem) nagyon jó állapotfelmérő kérdőívhez. Mivel saját koncepciót szeretnénk, s nem átvenni valakiét, amit aztán nem tudnánk használni, nagyon alaposak vagyunk.

Este hat fele jöhetett is az összefésülés. :) Még jó, hogy közben megjött a pizza, mert már mindenki szeretett volna egy kis változatos mozgást, mondjuk felállni a több órás ülést követően... :( Éjszakába nyúlt, mire összefésültük a kérdéseket, kiszűrve az átfedéseket, megvitatva minden egyes kérdést: kell-e, jól van-e kérdezve, mi a kapható válasz. Az összefésült anyag (nyers változat) elkészültét némi szatmári szilvalével és némi vegyes hazámbélivel ünnepeltük meg.

Ekkor újabb munka a laptopok felett: Zolee szétosztotta a feladatokat. Online kérdőív összefésülése. "Senki sem tölt? Akkor nyomom." Nyolc gépen nagy összhang. Mindenki fáradt, de lelkes. Hajnali három, mire elkészül a csapatparancsnoki és a segédiszti verzió is.

Egy lépcsővel előbbre jutottunk egy saját nevelési koncepcióhoz. Most jöhet a kérdőív letesztelése, javítása, majd az éles bevetése, értékelése meg még rengeteg munka. :)

Vasárnap délelőtt elment az utolsó autó is. Most a blogbejegyzést követően mehetek is powerpointos vetítést készíteni, szlovák és magyar nyelven, mert már csak egy hét és itt a féléves beszámoló a kassai egyhetes képzésen.

 

Szólj hozzá!

Egy kicsit otthon...

2011.01.20. 20:00 Tamás Kukor

Egy kicsit személyes azoknak, akik úgy gondolják, hogy milyen jó nekem az, hogy a világot járom, távol vagyok és írok egy kicsit arról is, hogy milyen az, ha nem vagy otthon egy jó ideig.

Május óta vagyok úton, mert úgy gondoltam, hogy van még mit tanulnom és van lehetőségem is, hát útra keltem. Négy hónapot töltöttem Ausztriába, mint gyakornok és most ismét eltelt négy hónap. Itt Dunaszerdahelyen is nagyon gyorsan futnak a hónapok.

Persze az embernek van otthon családja, aki várja haza, de az az idő, amit otthon tölt, épp csak a látogatásukra elég, meg némi segítésre... Aztán meg jöhet is vissza.

Amikor elindultam utamra, volt egy Társam is. Aki féltett, aggódott értem és biztatott, hogy kitartunk és hogy gyorsan eltelik ez az idő.

De azt kell hogy leírjam, hogy semmi sem ugyanaz. Én sem, aki elindult otthonról. Egyet kell értenem azokkal is, akik a sorkatonaságot támogatják, főleg azt a verziót, ami legalább 16 hónapos távolét az otthontól. Ez már nem kollégium, ez már valami másra, az Életre nevel. Ilyenkor otthon tovább megy a munka, de már nem számolnak azzal, hogy majd megcsinálom. Hazaérve látom, hogy rengeteget változik a ház, az udvar, tudatosítom, hogy meghalnak régi ismerősök, férjhez mennek, megnősülnek ismerősök és a baráti körben sorra születnek a gyerekek. A testvéreim lányai is egyre nagyobbak, egyre több dolgot már maguk csinálnak.

Ez a látogatás is úgy indult, mint a többi, azaz hogy hazamegyek, de most egy hosszabb időre, a karácsonyra való tekintettel. Végre több időt tölthetek Kicsimmel, akivel az elmúlt időben nagyon keveset láttuk egymást. Levittem a karácsonyfájukat és végre nem rohantam haza. Aztán Karácsony után meg Ő jött el, hogy együtt lehessünk. Még úgy búcsúztunk el, amikor elment a barátnőjéhez, hogy a Szilvesztert együtt töltjük és az új évben együtt leszünk. Sajnos amikor hazaért a barátnőjétől, váratlanul szakított velem...

Több embertől hallottam, hogy az EVS tönkreteszi a párkapcsolatokat, de bíztam benne, hogy a miénk kiállja ezt is. Úgy látszik, tévedtem... Az, hogy az ember új környezetbe kerül, távol otthonától, három részre oszt minden egyes időt. Van egy projekted és egy hely, ahol élsz. Van egy hely, ahova születtél (ezek a szüleid) és van egy társad (nekem Szilvi volt az), akivel a legtöbbet törődnél, de mert fizikailag képtelen vagy mellette lenni, nem tudja veled megosztani örömét, bánatát. Vagy csak egyszerűen hozzád bújna, de akkor sem vagy ott. De ez visszafele is igaz. És ilyenkor az a rengeteg elintéznivaló, levelek, üzenetek... egy stressz helyzet minden egyes ilyen idő. Ráadásul az élmények sem frissek (már amit a projektek alkalmával összeszedsz), azokat már rég megosztottad a környezetedben élő barátaiddal. Az internet nyújtotta lehetőség meg személytelen és méltatlan szerintem. Mondják a jelenlegi fiatalok, hogy van cset, meg szkájp, meg ilyenek, de bevallom, én csak itt Dunaszerdahelyen tanultam meg némileg csetelni. A számítástechnika világa pedig még mindig nagy szürke folt számomra. A kapcsolattartásra pedig szerintem csak formálisan alkalmas, mert érzelmek kifejezésére alkalmatlan, vagy épp jól álcázhatóak a rossz pillanataid...

Most egyesek arra gondolhatnak, miért "sírok", hisz én akartam menni önkéntesnek egy másik országba. Nem ezért írom le e sorokat, hogy bárkinek is panaszkodjak, csak tanulságképpen azoknak, akik elindulnak. Ne várd azt, hogyha hazamész, minden ugyanaz lesz, mint régen. Ne gondold, hogy képes leszel végig rendben ápolni az otthoni kapcsolatokat. Ne gondold, hogy az internet mindent megold.

Sajnos nekem is rá kellett, döbbennem, mennyire nehéz egy fárasztó nap után levelet írni vagy egyszerűen egy smst elküldeni. Vagy egy szürke napról, amit munkával töltesz, színesen írni. Lehet, hogy ugyanazt a monoton munkát csinálod egész nap, és észre sem veszed, máris vége a napnak...

Most néhányan azt gondolhatják, hogy rossz döntést hoztam.

Az élet tengerén hajózunk mindannyian. Néha úgy gondoljuk, helyes irány felé kormányozunk. (Én is igy gondoltam, talán majd jobb életet teremtek így leendő családomnak.) Aztán a tenger fenekén egyszer csak zátonyra fut a hajó. (Az enyém is, a hétköznap tengerében én sem láttam meg a rám váro veszélyt. Csak a célt láttam.) A hajó végül is nem süllyedt el. (Hiszen élek.) Az, hogy mikor sikerül lekormányozni a zátonyról, ehhez idő kell. De továbbhalad a hajó. Attól, hogy a léket befoltozzák, a zátony okozta sérülés ottmarad, bármenyire is szépen festik le a helyét... Hogy mégis miben bízok? A jó Istenben, hogy egyszer sikerül kikötnöm és akkor majd az unokáimnak mesélem el az elmúlt 3 év 4 hónap gyönyörű történetét, melyet Szilvivel tölthettem.

(2011. január 5.)

 

Szólj hozzá!

Cserkész-fitnesz 2. :)

2011.01.18. 15:11 Tamás Kukor

Ezt gyorsan megírom, mert Bodzi is szeretné. :)

Mivel egy kicsit eltunyultam az íróasztal mellett, hiányzott egy kis mozgás is, így kapóra jött Balogh Kati, a révkomáromi csapatparancsnokunk által szerzett Szövetségi adomány. :)

Az SZMCS-ben sok helyen kell még munkálkodni azon, hogy élhetőbb házaink legyenek, és ehhez pedig megfelelő bútorok is kellenek.A bútorokhoz bútorlap meg egy jó kezű asztalos.

A felajánlás kb. 20 db, a szociban keletkezett kiselejtezett szekrény - különböző formájúak, oroszosan nagy bútorlapokból összefúrva, semmi cicoma. Bútorként így nem sokra mennénk vele, de szétbontva zseniális dolgok készülhetnek belőle. Bontva kb. öt utánfutónyi lesz a bútorlap, és sokkal gazdaságosabb is szállítani. Ötletek is vannak szép számmal, mit kéne építeni belőle és hova.

Már csak kell némi segítség. Épp kapóra jön a karácsonyi vacsora lemozgatása, na meg az is, hogy sokaknak a vizsgaidőszak elég mozgásszegény. Meghirdettem az újabb "Cserkész-fitnesz"-t. Nagy örömömre erre hamar jöttek is a jelentkezések. :)

Némi egyeztetés után már Komáromban, a nővérszállón voltunk. A szétszedési trükköket még kollégista koromba lestem el, ezeket átadva hamar elemeire hullott az első szekrény.

Nagy volt a lelkesedés, Hegyiben pedig "Isteni erő" működött, ahogy a szekrény tetejét felcsapta. Nemhiába, a hit ereje hegyeket, akarom mondani szekrényeket mozgat meg.

Az első emeleten a mellékfolyosó lassacskán megtelt különválogatott bútorlapokkal. A cserkész, ahol tud segít alapon még a maradék szemetet is lehorduk a kukába. A lakók meg nem győztek ámulni és dicsérni minket, lelkesíteni, mert látszott rajtuk, rég várták ezt a napot. :)

Aznap az első utánfutót is megraktuk, ami még aznap este megérkezett Dunaszerdahelyre. A következö kedden Kakasnak köszönhetően már az összes lap a székház pincéjében sorakozik várva a további felhasználást.

Kati újságolta, mikor az utolsó adagot pakoltuk, hogy a negyedik szint, ahonnan a bútorok jelentős részét szétbontottuk, az elmúlt hét alatt teljesen kivirágzott és az egész folyosó új köntösbe öltözött. :) Amikor felmentünk, tényleg nem ismertünk rá. Ahol azelőtt szeméthegy és 10 szekrény állt, tiszta folyosó, virágok s a falakon képek fogadtak bennünket. Gyönyörű lett. :)

(2011.01.11-18.)

 

Szólj hozzá!

Egy rendezvény, amin...

2011.01.10. 12:00 Tamás Kukor

Aznap nagyon korán keltünk, hogy időben érkezzünk meg Csobánkára a cserkészparkba. Álmos cserkészek szálltak be Nagymegyeren is az autóba, el-el aludva az odaúton. Délelőtt 10 órai kezdettel volt meghirdetve a program, hát próbáltunk pontosan érkezni. A kiírás szerint szálláselfoglalás után déli ebéddel várnak minket, úgyhogy nem készítettünk uticsomagunkba semmi harapnivalót, csak némi itókát a hosszú útra.

Magyar-Magyar téli tábor elnevezésű cserkésztalálkozóra jöttünk különböző cserkészparkokból, csapatokból. Párhuzamosan ezzel a rendezvénnyel ugyanitt folyt a Disznótour is, a csobánkai cserkészpark és a regös cserkésztestvéreink szervezésében.

Odaérkezésünkkor sajnos (Magyarországon nem először) a szervezetlenség nyomait tapasztaltuk. Elhelyezkedtünk szállásunkon, aztán az ebéd felől érdeklődtünk, amiből az lett, hogy a házigazdasszonyunkal együtt elmentünk a közeli hipermarketbe alapanyagért. Két óra csúszással, pontban kettőkor tálalták a finom frissen sült lángoskenyeret hagymával, szalonnával. A következö program Esztergomban városnézés lett volna, de  már nem volt értelme elindulni, mert már minden zárás előtt volt a kései ebéd miatt. Ezért romvárnézőre indultunk Solymárra.

Hazatérve már gyülekeztek a régi regös ismerőseim, akiknek sokat köszönhetek, többek közt hogy továbbtanultam és elindultam annak idején sokfele a világban.

Még egy utam volt aznap este a Metro hipermarketbe, mivel a disznótour alapanyagai is még megvétel előtt álltak, s nem volt más autóval. Közben a Disznók is megjöttek, amik újabb felvidéki segítséggel vándoroltak az esti szállásukra. Másnap reggel még néhányan a közülünk besegítettünk a disznók leölésénél, de aztán mivel láttuk, hogy a városban felnőtt emberek sosem tanulják meg a fortélyokat, ha nem hagyjuk őket érvényesülni.

Rögtön láttuk, hogy az általunk megszokott évi disznóvágáshoz képest ez a városi módszer kicsit más lesz, de rögtön láttuk azt is, hogy az eltervezett ebéd is késik.

Térkép felett megláttuk rögtön azt is, hogy az út, amit beterveztek nekünk, az nem hogy félnapos, de nyáridőben is legalább egésznapos túra... Rövidebb útvonaltervezés, gyors és kevés ebéd a reggeli maradékából Laci bának köszönhetően, aztán útnak indultunk a parkolóból (amiről később az is kiderült sajnos, hogy fizetős) fel Dobogókő, majd le a Rám-szakadékba. Gyönyörű, ám embert próbáló út. A jégcsapok, a jeges sziklák, befagyott lépcsők gyönyörű természeti jelenségek. Egyszer nyár időben is megnézem majd. Sötét volt, mire a parkolóba értünk. A szálláson jólesett a zuhany meg az ebéd maradék.

Este még Vadmaccsal felmentem a Táncházba, meg néhány ismerőssel találkozni. Jó volt látni, hogy kezdő regöscserkész korom kiscserkész altábora hogy ropja immáron felnőtt cserkészként. Igen, jópár év eltelt a kosdi tábor óta...

Másnap életem talán legrövidebb szentmiséjén vettem részt. Sajnos regös cserkész testvéreink kihagyták ezt a pontot, valószínű ők az esti misére járnak. A reggelit követően irány Esztergom, a vár és a Bazilika nézése, aztán irány haza Dunaszerdahelyre.

Nagyon jó volt a nagymegyeri csapattal együtt spontán programon résztvenni. :)

 

Szólj hozzá!

Az önkéntes karácsonya

2011.01.09. 22:34 Tamás Kukor

Ugye te is várod az ünnepeket, amikor nem a munka, hanem az egymásra odafigyelés, a nyugodt beszélgetés és a sok finom sütemény kerül előtérbe. :) Hát én is!

Már a meghívó is biztató volt. :)

"Ez az a nap, amikor a hétköznap munkáját megtörnénk egy picit az ünnep melegével. 2010. december 15-én mi - az SZMCS székházának idei őszi cserkészcsaládja - is összegyűlünk ünnepelni az SZMCS székházában. A nap folyamán feldiszítenénk a fát, főznénk valami ízletes ebédet, megajándékoznánk egymást. 
Tervezett program:
- Délelőtt - halaszthatatlan ügyek elhalasztása :), készülődés.
- 12.30 körül közös ebéd a bejelentkezett és megérkezett családtagokkal, reméljük a Betlehemi Békeláng fényénél.
- Ebéd után fadíszítés, beszélgetés, süteményevés, borozgatás.
- 15 óra körül egymás megajándékozása.
- Hazaindulásig kötetlen szórakozás."
 
Nem is kell írnom hogy mekkora népszerűségnek örvendett a "Halaszthatatlan ügyek elhalasztása" programpont. :)
Aztán gyűltek a finomabbnál finomabb sütemények (hűha, melyiket válasszam? egyik finomabb, mint a másik! mindenki kitett magáért! :) ), kiválasztotuk a karácsonyi ebédet, előkerült a fenyőfa, a díszek, a vasaló, a terítő... Nem gondoltam, hogy a nőket ennyire feldobja ez a sürgés-forgás: ide egy terítő, amoda egy kis dísz... :)
Kismedve meg a konyhán valamit belekavar a forralt borba - na ebből mi is lesz???? mint kiderült, csokis forralt bor. :)
Lassan megérkezik az ebéd, amit a futár - mikor meglátotta a süteményekkel terített asztalt - majdnem visszavitt... Azt hitte, rossz helyen jár. :)
Ebéd után megérkezett Tomi is a Betlehemi lánggal, akinek e nemes nap miatt egy vizsgáját elhalasztották az angyalok. :)
Nem írtam még arról sem, hogy ez a nap másként indult, mint a többi, mert mikor felébredtünk, az angyalok hatalmas betűkkel kiírták: Boldog Karácsonyt! Ez máris megadta az ünnep kezdő romantikáját. :) Az ajándékok bontogatása is nagy izgalmat keltett mindenkiben: ki-kit húz és vajon örül e az ajándéknak?
Én Szandit húztam, aki teákat kapott tőlem. Remélem, hogy néha felnéz teázni, ha épp erre jár. :) Engem meg Szilárd húzott és egy Fekete István könyvet kaptam tőle. Milyen jó, hogy eldöntöttem, ittlétem alatt a következő olvasmányom Wass Albert művei után Fekete Pista bá kötetei lesznek. Nagyon örültem neki! :)
Sokat beszélgettünk, nevettünk, aztán mint minden jónak, ennek is vége szakadt. Lekísértük a távozókat, s visszamentünk elpakolni. Lefeküdni pedig még egyikünknek sem volt kedve, ezért Beus készített egy vegyes gyümölcstálat, majd a feldiszített fa mellett mozit nyitottunk és megnéztünk közösen egy filmet. :)
 
 

Szólj hozzá!

Hogy képzelem el a dunaszerdahelyi udvart? :)

2011.01.09. 17:45 Tamás Kukor

Amikor kertészként egy új munkába kezdek, mindig fő célom az, hogy megismerjem azokat az embereket és azokat a körülményeket, ahova és akiknek megtervezem, majd megépítem a kertet.

Szeretem, ha egy kert vonzó, ugyanakkor funkciója is van, s a tulajdonosa sokat tartózkodik benne.

A szövetségi székház sem kivétel ez alól, mivel ennek használói a Központi Iroda és a BiPi kft. cserkészboltjának dolgozói és önkéntesei, a dunaszerdahelyi cserkészek és az ide látogató vendégek. Mentorom megbízott, gondoljam át a lehetőségeket.

Amivel szembesülnöm kellett, a munkám során az az volt, hogy az udvar elég kicsi, ugyanakkor több feladat ellátására is alkalmas kell, hogy legyen.

Ami szembetűnt, hogy a rosszul elhelyezett épitmények miatt nagyon sok a kihasználatlan terület. Aztán kevés lehetőséget teremt a közösség építésére, valamint a kocsik is csak úgy tudnak parkolni, hogy egymást akadályozzák. Az udvar füves területe inkább szántó az ott parkoló kocsik miatt. Az is feltűnt, hogy szomszédunk panoráma ablaka is a mi udvarunkat nézi.

Lássuk mit is tudunk tenni?

Először is a szürke hétköznapokban a legtöbb időben az udvar parkoló. A harangláb áthelyezésével és némi térkövezéssel megnő a terület, ugyanakkor viszont a kényelmesebb parkolás is biztosított.

Az így kapott szabad területen, amikor hétvégén nincs az udvaron autó, a falépcső oldalára felhelyezett kosárlabda palánkkal egy jó játszótér kapható. A harangláb áthelyezésével és a zászlórudak, valamint egy tábori oltár elhelyezésével kialakítható egy alakuló tér is ezen a multifunkcionális területen. A kerítés mellett egy zöldsáv kapna helyet madáretetővel, itatóval, valamint pergolával megmagasitanánk a kerítést, amit aztán befonhat a borostyán és a vadszőlő.

A lépcső alatt kerti kiülő helyezhető el, a közelében kerti grillel, ami az "idősebb" korosztály számára nyújthat színteret közösségépítésre, pihenésre.

Hogy mikor lesz a tervekből valóság???

Dunaszerdahely és a Cserkész Fitnesz Klub novemberben már nagy lépéseket tett, hogy mindez megvalósuljon. :) (lásd: onkentesmunkadunaszerdahely.blog.hu/2010/11/18/egy_nehez_de_gyonyoru_nap_avagy_terko_adomany_november_17)

Tavasszal még egy építőtábor és remélem, mire véget ér augusztusban a FLP programom, egy új udvar köszönti majd az ide látogatót. :)

 

 

Szólj hozzá!

Lelkigyakorlat Marcelháza

2010.12.15. 22:33 Tamás Kukor

Ádvent van, azaz készülődés Jézus születésére.

Már-már úgy tűnt, hogy a sok munka közepette nem jutok el Marcelházára, pedig valahol szívem csücske ez a kis település. Talán azért is, mert ennek a településnek is köszönhető, hogy most itt vagyok.

Meg hogy múlhatna el ez az év egy jó marcelházi cserkészrendezvény nélkül?!

Pénteken még a maradék munkát intéztük, aztán készítettem össze a pakkomat, amikor...

Telefon hivást kaptam: "Elindultál már Dunaszerdahelyről?" -kérdezte Angi, a marcelházi csapatparancsnok. "Nemsokára indulok. Miért?" "Most kaptam egy levelet a nővérektől, nyomtatni kellene vagy 35 db-t a küldöttekből." "Ok, de akkor csúszom a kezdésről..."

Na de, akkor nézzük azt a próbanyomatot: néhány sor szines, gyors fejtörés, némi alakítás és máris Nyomtatás! Hurrá! De azért a kb. 350 oldal lehúzásához idő kell... :(

Összecsomagolok, elrendezek ezt-azt, s mivel még a nyomtató dolgozik, kiugrom kerékért a vendégágy javításához. Mire visszaérek, már nincs sok a nyomtatásból... Pakolás, indulás... Nagymegyeren Tomitol kapok karácsonyra egy madáretetőt a csapat által készítettekből. :) Komáromban felveszem még Ildikót, aztán irány Marcelháza.

Pontosan érkezünk, pedig azt hittem, elkések!

Kezdődjön a lelki feltöltődés. Az első út a megnyitót követően a református templom, ahol a lelkész köszöntője után a komáromi református ifi színjátszó csoport színdarabját nézhettük meg: Mennyei jelenet volt! kettős értelemben is... :)

Aztán vissza a kultúrházba, itt némi ismerkedés után megtudom ez egyik helybéli leányról, hogy öten vannak testvérek és ez megerösített abban, hogy a nagy család jó és a legjobb gyermekszám az öt+!!! Na nekem már jól kezdődik, mert ha a jó Isten is engedi, én is nagycsaládot szeretnék! :)

Aztán sorsolás után vetélkedő. Balázsról kiderül, hogy az egyetemen teológiát hallgatott, ahogy én is. Az ellenfél csapatában viszont ott a két nővér. Bevállaltuk! A többiek is erősítik a jó kis csapatot. Hát nem hétköznapi kérdések jönnek elő. Néha szavazásra dobjuk a kérdést, néha meg kieséses alapon tippelünk. (Mint az utolsó nap kiderült, a sokak tippje, miszerint a nővérek csapata nyert, nem jött be. Mi nyertünk!)

A másnap reggel zsolozsmával indult, utána reggeli. A FIRESZ is segített a szervezésbe, nagyon jó volt végigmenni az imasátrukon.

A nap az Irgalmas szamaritánus történetének jegyében telt, jó kis elmélkedésekkel. Feladat volt lerajzolni a otthont és a házat, hát nagyon érdekes kontraszt volt a családi asztal és a csillagvizsgáló között. Aztán megint egy kis megerősítés a terveim megvalósításához, ez Nick története:

 
Számomra az igazi integráció valami ilyesmi. Ez önellátás bámulatos!
 
Este mise és Szentség imádás. A nővérek kézműves foglalkozást is tartottak, a betlehemi jászlat kellett elkészíteni. Este megint sokat beszélgettem, meg persze segítettem egész nap, ahol kellett. Másnap reggel pakolás meg bezártak a szállástadó épületbe. Na de Isten nem akarja, hogy mise nélkül maradjak, ha van kulcs az épületbe, az valamit csak nyit. Ebben már van gyakorlatom, hát kijutottam. :)

Még segítettem mosogatni meg pakolni, aztán irány Komárom Moncsival meg Ildikóval. Ott még bedobtunk egy kidobott ablakot a kocsiba a kupacból, jó lesz az üvege javítani Dunaszerdahelyen.

Este értem a szállásra. Még pakoltam egy kicsit, aztán gyorsan elaludtam, mert bár pihenni mentem Marcelházára, de a legkevesebbet aludni tudtam. :)

Két dolog, amit le kell még irnom: először is, ha még nem voltál SZMCS lelkigyakorlaton, jövőre menj el rá, nagyon jó!

A másik: Életembe először voltam olyan ökumenikus cserkészrendezvényen, ami jól szervezett volt, és nem volt benne semilyen széthúzás, ami máskor katolikus részről szokott megjelenni. Gyönyörűen megfért és kiegészítette egymást a sokszínűség! :)

Szólj hozzá!

Tamás, s nem Tomi!

2010.12.03. 09:43 Tamás Kukor

Hogyan és miért lettem Tamás, s nem Tomi?

A történet régebbi, mint ahogy azt valaki is tudná... Még nagyon kicsik voltunk testvéreimmel, amikor elkezdték az i betűs kicsinyitőképzőt használni, s mivel anyukánk sosem hívott így, ezt kikértük magunknak... Persze tovább fejlődött ez azzal is, hogyha majd bácsik meg nénik leszünk, akkor hogy néz az ki, hogy Tomi bácsi... A Tamás bácsi az mégis csak jobban hangzik és szebb.

Eltelt néhány év azóta, de ha valahol bemutatkoztam, ott mindig Tamásként, ha kérték a megszólítást, akkor is ebben maradtunk.

Sok év alatt rengeteg helyzet volt, hogy két Tamás volt egy csoportban, ilyenkor is természetesen én voltam a Tamás, a másik a Tomi.

Egy taezéi találkozón meg megesett az, hogy négyen voltunk egy nagyobb csoportba Tamások. Nemhiába szép név, de vicces is volt, amikor összeismerkedtünk egy külföldi fiatallal, akinek bemutatkozáskor minden fiú a Tamás nevet mondta. Meg is kérdezte, hogy Magyarországon mindenkit Tamásnak hívnak? :) Ezt a sztori azon a találkozón aztán többször is eljátszottuk. Azon a találkozón több lány kíséretében együtt mentünk mindenfelé és rengeteg jófej emberrel találkoztunk így. :)

Aztán mégegy indok, hogy miért nem? A Tomi név egy mosópor neve... És az meg végképp nem mondható el rólam, kertészként vagy cserkészként, hogy kímélném a ruhákat és az sem, hogy tisztítom... anyukám meg a mosógépünk is tudna erről mesélni. Az is tény, hogy nem vagyok fékezett habzású sem. :)

Mivel munkám miatt megfordultam osztrák körökben, ott a Thomas kiejtése egy idö után könnyebb. Igaz volt olyan hely is, ahol a kertvezető volt a Thomas, itt aztán megtanulták némi dialektussal a Tamást. :)

Végül, hogy a székházban miért is van már a Beusnak hatalmas kofola tartozása felém? Mikor ide jöttem, már volt itt egy abszolvens, Ollé Tomi, akitől meg kellett különböztetni, márcsak azért is, hogyha szólítanak, ne ugorjunk mind a ketten... A megoldást pedig már ismeri a kedves Olvasó. Ismét Tamás lettem, csak néha téved egy-két kolléga. :)

Aztán még akkor nem is írtam a barátomról, akit szintén Tominak hívnak odahaza és sokat segit nekem mindig. :)

Egyszóval minden hölgynek a figyelmébe ajánlom e szép nevet, már nagyon sok híres embert kereszteltek erre a keresztnévre. :)

Legutolsónak leírom, hogy aki kedveskedni akar, mely napokon teheti ezt meg: január 28. március 7. június 22.július 3. július 6. augusztus 25. szeptember 22. október 2. december 21. december 29. ezeken a napokon van Tamás névnap.

Tamás név jelentése: iker. Arám nyelven. Néha nem is lenne rossz, ha kettő lenne belőlem... :)

 

Szólj hozzá!

Csuhé

2010.12.01. 19:48 Tamás Kukor

A történetet hol is kezdjem... A gyökerek valahol ott kezdődnek még fiatal frissen végzett segédtiszt koromból, amikor megismerkedtem Kismedvével és egy szép napon vonatra ültem, hogy eljussak Marcelházára... Ez volt az első Felcser (Felvidéki Regöscserkész Találkozó), az első felvidéki cserkészrendezvényem...

Aztán teltek az évek és mint minden jónak, egyszer a Felcsernek is vége szakadt...

Az utolsó, de hát mi lesz helyette... Egy népszerű roverrendezvénnyel kevesebb, amire ha visszagondolok, akkor mindig az elsőn látott rengeteg népviseletbe öltözött leány jelent meg. Meg is kérdeztem akkor Kismedvét, hogy talán kasting volt e itt, hogy ennyi csinos leány van itt... (Azóta már tudom, hogy Magyarország legszebb leányai Felvidéken teremnek!) Az idő haladt, habár a rendezvény népszerűsége töretlen volt és a csinos lányok sem maradtak el, a népviseletet már egyre kevesebben hozták el, sajnos. 

Amikor az utolsó Felcseren pakoltam össze a dobozomat, rendezgettem a lószőrt, egy kissé félénk, ám de szemrevaló leány jött oda hozzám - Farkas Márta (Tika).

Elmondta, hogy ő a féli csapatparancsnok és hogy szeretnének egy regös hétvégét szervezni. Valami olyant, mint a Felcser, csak egy kicsit a népi vonalat jobban erősítve, mivel erre sok lehetőség lenne a falujukban. Kérdése, hogy tudnék e segíteni és hogy tartanék e kézműves foglalkozást? Félben.

Természetesen! Ahogy máskor is, neki is azt mondtam, hogyha lesz elég szabim és el tudok szabadulni, akkor természetesen igen. Akkor még nem tudtam, hogy akkor már itt dolgozom majd a Szövetségnél. :)

Aztán eltelt egy év és megkaptam a felkérő e-mailt, meg hozzá az üdvözlő szavakat, hogy megkezdtem önkéntes munkámat itt Dunaszerdahelyen. Természetesen egyeztetés után igent mondtam a felkérésnek. :)

Ez a kézműves hétvége most egy kicsit másképp kezdődött, mint a többi tábor vagy hétvége, ahol kipofoztam egy kicsit a mintakészletet, aztán útra keltem. Most mint önkéntest hosszú lista várt: szövetségi zászló, papírok, listák, fénymásolás, előkészítés.

Aztán megérkezett asztalos barátom, Tomi is Szombathelyről és nemsokára befutott két dunaszerdahelyi cserkész útitársunk is, tehát mehetünk Félbe.

Az ajtóban összefutottunk Tikával, aki már fáradtan üdvözölt minket. Látszott rajta, hogy egy hete nem aludt szinte semmit. Regisztráltunk a viseletben öltözött szervező lányoknál, elfoglaltuk szállásunk a tornaterembe, aztán irány a megnyitó.

Este egy jó táncházon vettünk részt. Már rég táncoltam ilyen jót, meg már a lépések is berozsdásodtak, hát ideje volt feleleveníteni őket. Másnap aztán munkához láttam, sok látogató volt asztalomnál, jó volt találkozni régi barátaimmal is. :)

Ebédkor újra üdvözölhetem kézműves barátaimat, sztoriztunk egy jót meg pihentünk, aztán még megnéztük a tyúkfuttatást is. A délután hasonlóan lelkes cserkészek társaságában telt, készültek a szebbnél szebb gyűrűk. Este lakodalomba illő vacsora várt minket és megint egy jó táncház teaházzal. Másnap pakolás, mise, beszélgetés, aztán irány Dunaszerdahely.

Örülök, hogy ilyen nagy nívóban művelik a hagyományápolást itt Felvidéken, és itt is köszönöm Tikának meg a féli csapatnak, hogy megszervezte a Felcser méltó utodát! Őszintén remélem, ez a hagyomány sohasem kopik ki a SZMCS eseménynaptárából!

Bővebben és képeket itt láthatsz még. :)

http://www.szmcs.sk/hirek/egy-csudajo-hetvege-felben

http://galeria.cserkesznet.sk/v/szov2010/csuhe2010/

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása